Csókol Kezó

Előszó

A „Csókol Kezó" testvér öcséin 1941-ben, majd 1942-ben a szovjet hadműveleti területen készített naplójának a megmaradt része, amit menyasszonya számára folyamatosan írt a legnagyobb harci tevékenység és zaj közben is. A napló készítésének indoklását, illetve okát öcsém 1941. aug. 1-én írta le a Búg mellett készült és szabadságra jövő katonákkal cenzúrát megkerülve küldött és itt fakszimilében közölt levelében. Az itt kifejtett nézete szerint naplóját ugyan semmi szín alatt sem olyan szándékkal írta, hogy egyszer majd nyomtatásban megjelenve valamiféle háborús szépirodalmi mű formájában jusson bárki kezébe ez a legbensőbb érzéseinek írásban lerögzített formája, de egyrészt, mert az azóta eltelt 60 év ezt a szigorúan magán jelleget - úgy érezzük - már feloldotta, másrészt pedig, mert ezzel a cselekedetünkkel neki és vele együtt egy sok-sok borzalmat ránk zúdító szomorú kor szenvedő résztvevőinek akarunk emléket állítani, mentesítést ad részünkre a kinyilvánított akaratának figyelmen kívül hagyása miatt.
Ez a néhány sor nem ad, de nem is adhat magyarázatot arra, hogy miért az események közepén kezdődik a napló és természetesen arra még inkább nem, hogy miért nincs valami befejezése ennek az „ad hoc" írt és utólag általunk sem kozmetikázott, teljes mértékben eredeti formában közölt, ennek ellenére stilisztikailag és szerkesztés szempontjából is szinte hiba nélküli olvasmányos műnek?
A magyarázat pedig a következő:
Bár a napló az 1941-ben harctéren töltött kb. fél éves idő alatt írt első három kötetében lévő részt öcsém maga hozta haza, amikor november táján, az alakulatát leváltva, hazajöttek a frontról és adta át a címzettnek, majd az 1942-és újbóli fél éves frontszolgálat alatt írt következő kötetet is maga hozta haza az 1942. év karácsonyakor kapott és itthon töltött két hetes szabadsága során és a címzett ezt is személyesen tőle vehette át, azonban a „hazánkat felszabadító dicsőséges Vörös Hadsereg művelt, irodalom után érdeklődő katonái a napló tulajdonosa lakásának ellenőrzése és könyvtárának cenzúrázása során a kéziratos napló első kötetét és vele együtt jó pár magyar nyelvű szépirodalmi művet feleslegesnek és a felszabadító hadseregre nézve veszélyesnek ítélvén, darabokra tépve az udvar sarába taposták. Ez indokolja tehát, hogy a nyomtatásban megjelent napló miért kezdődik valami folyamatos cselekmény közepén. Vissza