Előszó
Részlet a könyvből:
Csonta János alighogy elhelyezkedett családjával a falusi portán, azonnal felfedező útra indult.
Hátratett kezekkel járt az udvaron, nézelődött, lépésekkel mérte ki az...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Csonta János alighogy elhelyezkedett családjával a falusi portán, azonnal felfedező útra indult.
Hátratett kezekkel járt az udvaron, nézelődött, lépésekkel mérte ki az elkövetkezendő dolgok helyét. Ide, ahol áll, berakja majd a szénát, odább a szalmát és a kerítés mellé kerül a kóró, miegymás...
- Anyja te! - kiáltott feleségének - gyere csak elő anyja.
Csontáné keszkenőjét igazgatva jött ki a házból, megállt az ura mellett, aki éppen egy csonka szilvafára bámult. Mintha madárfészek lett volna rajta.
- Miért hívott apja? - kérdezte így tempósan, komótosan, mert olyan jólesik az udvar közepén a kedves beszéd.
- Hát csak azért la, hogy erre a fára kötjük a ruhaszárítókötél egyik végét. - S kezével a szilvafa száradó ágán babrált, mintha az Isten is erre a célra teremtette volna.
- Úgy ám. Az egyik vége jó helyen lesz itt. Dehát hová kötjük a másik végét, apja?
Csonta János meghökkenve bámult szét az udvaron, hogy nem is gondol az ember mindenre eléggé. Mert a dolgok s más kifeszített kötelek valahonnan jönnek, valahova nyúlnak, a szélben száradó ruhákat hintáztatnak, na dehát egy ágast le lehet ásni amoda.
Vissza