Csodatükör

Előszó

Buday Dénes barátomnak, a Csodatűkőr zeneszerzőjének van egy szénfeketeszemü, gyönyörü kisfia, a Dini. Dini ötéves mult, most az ősszel lesz első elemista, rendkivül élénk fantáziáju gyermek, akinek kis képe szinte kivirágzik, ha mesét hall. Ő volt az én próbapublikumom...
Amikor ugyanis, - ahogy mondani szokták, - megérett bennem a thema és megirtam a darab vázlatát, a sürü sorok fölé odaillesztettem a cimet: Csodatükör, mesejáték 3 felvonásban. Ha már egyszer mesejáték, bizony igazi meséjének is kell lennie. Egy alkalommal Badayéknál hozzámsimult a kis Dini:
- Te Babaykám, (nagyon benső s „felnőtt" barátságban élünk), légy oly jó, mesélj nekem!
- Kérlek szépen Budaykám, - válaszoltam s elmeséltem a Csodatükör tartalmát.. Ugy, ahogy azt gyermeknek a gyermek nyelvén mesélni kell.
Rendkivül figyelemmel hallgatta. Napokig beszélt a tükör fehér és fekete királyáról. Egyszer csak azt mondja az apja:
- Te Jóska. Mi a csoda az a csodatükör? A fiam szakadatlan arra kér, hogy vegyek neki egyet.
- Micsoda? Egy zenés magyar mesejáték cime.
- Ki csinálta a zenéjét?
- Te fogod csinálni, ha kedved van hozzá - válaszoltam.
Elmondottam a mesét. Nem szerénytelenség: nagyon tetszett. Két hét mulva már a Balaton mellett voltunk és dolgoztunk. Aztán a Nemzetibe mentünk és - dolgoztunk Németh Antal dr. igazgató ur vezetése mellett. Igy jutottunk idáig, hogy az igen tisztelt Publikum itt ül a nézőtéren és -
Kéremalássan...
Ha a darab nem tetszik, ne csak engem méltóztassanak szidni, hanem Budayt is...
Nem a kis Budayt, a Dinit, hanem a nagyot.
Vissza