Csodatévő Takla Hájmánót

Fülszöveg

A választott gyermek, Fesszehá Szejón észrevette, hogy az anyja sír... a gyermek intett neki, mintha azt mondaná: - "Nyújtsd ide nekem azt a kosarat!" Az anyja odavitte hozzá, odanyújtotta, a gyermek a liszt fölé tartotta a kezét, s úgy megtelt liszttel a kosár abban a szempillantásban, hogy még ki is csordult belőle. Mindezt látván nagyon elámult a szentséges Egzí Hárajá. Újra intett neki a szentséges Fesszehá Szejón, hogy vigyen neki oda egy másik kosarat is. Odavitte. A gyermek beletett egy kevéske lisztet, mintha csak játszadozna, s lám, ez a kosár is megtelt liszttel. Az asszony odavitt hozzá egy korsót, amiben volt még kevéske olaj, megfogta a gyermek kezét, fölemelte, a kereszt csodálatos jelét rajzolta vele a korsó fölé, s abban a szempillantásban fölbugyogott az olaj, mintha tüzet gyújtottak volna alája: rögtön megtelt a korsó olajjal. Ekkor a szolgáló több nagy korsót hozott, s mind telimerítette az olajból. Majd hozott egy kosarat, amelyben volt még kevéske só. A szentséges Egzí Hárajá fölemelte a gyermek kezét, a kereszt csodás jelét rajzolta a kosár fölé, akárcsak az előbb, s a kosár abban a szempillantásban megtelt sóval... A szentséges Egzí Hárajá felettébb álmélkodott ezen a csodán. Megparancsolta a szolgálónak, hogy készítsen lakomát Szent Mihály napja tiszteletére, Maggábit hónap tizenkettedikére...

...imáját befejezvén a fa felé fordult és így szólt: - "Hozzád szólok, te fa, amelyiknek a tetejéről az ördög lelke beszél, hogy megrontsa a népeket. A mi Urunk, Jézus Krisztus nevében, akit én imádok, szakadj ki gyökerestől és gyere ide hozzám, hogy mindenki lássa az én Istenem erejét!" S éppen, amikor a nép arcra akart borulni a fa előtt, az gyökerestől kiszakadt és a levegőben szentséges Takla Hájmánót atyánk felé repült... fülsiketítő, mennydörgésszerű robajt csapott, minthogy köveket sodort magával, majd odavágta azokat a föld színéhez, úgyhogy sok ember meghalt... Eközben az ördög sírva jajveszékelt a fa tetején, szeretett volna elmenekülni szentséges Takla Hájmánót atyánk elől... A város összes lakoma szentséges Takla Hájmánót atyánk eléjárult... - "Kövessetek, gyermekeim! Higgyetek az Úrban, aki teremtett benneteket!"... Ekkor megkeresztelte mindnyájukat az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, majd odament azokhoz, akik meghaltak, amikor a kiszakadó fa gyökerei parittyaként eltalálták őket. Holttestük fölé állt s imádkozni kezdett... S íme, mielőtt befejezte volna imáját, alászállott az égből az irgalom harmata, s finom, vékony lepelként beborította a holttesteket. Alig terült szét rajtuk a harmat, mindnyájan föltámadtak, mintha mi sem történt volna. Velük együtt támadtak fel sírjukból még tizenöten, akik korábban haltak meg...

A barátoktól elválván szentséges Takla Hájmánót atyánk Jeruzsálembe indult. Mindenütt fényoszlop vezette az úton... Az apostolok ereje követte mindenüvé, akárhová ment, s csodákat művelt általa: volt, ahol vizet fakasztott a sziklából, volt, ahol holtakat támasztott föl. Elért a Vörös-tengerhez, de nem talált hajót, amivel átkelhetett volna rajta. Imádkozni kezdett. Alig fejezte be imáját, íme, megjelent előtte az úr angyala, Szent Mihály, szokása szerint a vízen járván. Szentséges Takla Hájmánót atyánk elindult utána, s egy óra alatt átértek a tengeren. A túlsó parton szentséges Takla Hájmánót atyánk egy halott férfira bukkant. Áldást mondott fölötte, szólván: - "Te holttest! Ha keresztény voltál, kelj föl álmodból az én Uram, Jézus Krisztus nevében, akinek a keresztjét hordom!" Abban a szempillantásban föltámadt a halott, mintha csak mély álomból ébredt volna...

Szentséges Takla Hájmánót atyánk kilencvenkilenc évig és nyolc hónapig élt. Huszonkét évig élt apja házában, három évig Katanáabn, hét hónapig Vífátban, tizenkét évig Dámótban, tíz évig Amharában, tíz évig a Hajk-tó közepén, tizenkét évig Dámóban, egy éven át vándorolt Tigré pusztaságaiban, s ekkor zarándokolt el Jeruzsálembe is. Egy hónapig élt Dádában, huszonkilenc évig élt a világtól elzárva Aszbó pusztaságában. Ily módon fejezte be életét szép korban és dús öregségben, bár a küzdelemben és dicső tettekben megmaradt fiatalnak. Mindvégig az Úr tetszésére cselekedett, egészen haláláig. Vissza