Csodabogarak

Előszó

Mindenekelőtt essünk át a kötelező mondatokon. Magam sem lehetek kivétel a szigorú esztétikai-műbírálati szabályok alól, tehát kötelességszerűen én is leszögezem, hogy a karikatúra sajátos műfaj, ami annyit jelent, hogy nemcsak sajátos, de műfaj is. Sajátos eszközei vannak, mint a toll, az ecset, a papír, a tus és a radír, s a művész ezekkel fejezi ki mély, magas, továbbá felületes mondanivalóit. Már a régi görög képzőművészeti kritikusok Damuiert tartották a legkiválóbb karikaturistának. Lelkesedésükben az sem zavarta őket, hogy a nagy francia mester jóval később, évszázadokkal maguknak a franciáknak létrejötte után élt, de már időszámításunk kezdete előtt, amikor még visszafelé számították az időt, lángeszűen megsejtették Daumier művészetét, amelynek emlegetésével ostorozni lehetett. a korabeli karikatúrákat.
A karikatúra olyan, mint az élet: erősen torzít. A leghelyesebb lenne abszolút realizmusnak nevezni, de ha már karikatúrának nevezik, ne változtassuk meg a nevét. Maga a szó híven fejezi ki a saját műfaj lényegét. A karika a játékosságot, a gyermeki kedélyt, a tisztalelkű elfogulatlanságot jelképezi a gyermekek legkedvesebb játékszerével. A túra pedig azt a hosszú utat fejezi ki, amelyet a karikaturista megtesz az emberi lélek, a társadalom, a történelem távlataiban. Amellet a karikatúra ösztönző erő, bírálat, éles fegyver, tengeralattjáró, víztorony és madáretető. Röviden: sajátos műfaj.
Ezek után áttérhetünk Hegedűs Istvánra, aki abban az egészen sajátos és különleges világban él, amely a Földön kialakult. Távoli galaktikák hatásai még nyomokban sem mutathatók ki rajta. Gondolatai, ötletei a homo sapiens gondolatvilágára vallanak. Ő maga erősen konzervatív, régies felfogású, amit megmagyaráz fiatal kora. Később, ha lehiggad, majd bizonyára kitombolja magát. Most a régies ruhák, kalapok, magas gallérok, óraláncok vonzzák, az elszállt időt ragadja meg olyan vonalakkal, amelyek csendes nosztalgiát és grafikai izgalmat fejeznek ki. A dicső múltban találja magát otthon a fiatal művész, amikor még vasút sem volt, s az ember a lóban rejlő energiát szabadította fel és hasznosította mind békés, mind pedig háborús célokra. Vissza