Csőcselék fegyverben

Előszó

Huff kapitány szerint nincs semilyen foglalkozás vagy mesterség, még a szeszfőzést is beleértve, amely annyi örömet szerezne az embernek, mint egy jó háború. Nekem nem ez a nézetem. Nekem nem volt öröm, amikor a Champlain-tó gályáiban lőporfüstös, vonagló arccal haldokoltak mellettem az emberek, zsíroshajú, festettarcú indiánok üldöztek bennünket, nem volt öröm az a verejtékes, szörnyű kínlódás, amellyel végre is meg tudtuk állítani a briteket. Huff kapitány bocsássa meg nekem, hogy másokra is tekintettel kell lennem és az ő érdekükben mégegyszer felidézem azoknak a lidércnyomásos napoknak az emlékét.
Hadd mondjam el mindjárt kezdetben, hogy ez a könyv nem azoknak szól, akik a vénasszonyok katekizmusa szerint minden amerikait bátornak, minden angolt tisztességesnek és minden franciát merésznek vélnek. Nem azoknak az ártatlan lelkeknek a számára írtam, akiknek a meggyőződésük, hogy minden államhivatalnok a magáénál többre tartja a nemzet jólétét, s akik azt hiszik, hogy minden katona jó hazafi. Ki fogja ábrándítani ez a könyv azokat a hiszékeny, naiv lelkeket is, amelyek szentül meg vannak győződve arról, hogy a veszély percében minden ember szívében magas lánggal lobog a hazaszeretet és kevés vigaszt nyújt azoknak a romantikusoknak, akik azt hiszik, hogy a tisztességnek és bátorságnak nagyobb jutalom jár ki, mint a középszerűségnek és hencegésnek. hogy az erkölcs mindig diadalmaskodik és a gyávák megkapják illő fizetségüket... Vissza