Csobánka története 1945-től napjainkig

Előszó

1945. december 29-én megszületett a kormány 12330/1945 M. E. számú rendelete 1945. XI. tc. 15.§-a, a magyarországi nemetek kitelepítéséről. A döntés, a második világháború győzteseinek potsdami konferenciájára nyúlik vissza. A potsdami nyilatkozatban határoztak a lengyelországi, a csehszlovákiai és a magyarországi németek kitelepítéséről. Meg kell említeni, hogy a lengyelországi, a csehszlovákiai németek német állampolgárok voltak, míg a magyarországi németek magyar állampolgárok. A mai történelmi kutatások szerint a magyarországi svábok Gyöngyösi János külügyminiszter kérésére kerültek a potsdami egyezménybe. A csehszlovák kormány külön kérte a magyar-szlovák lakosságcserét. Ellentétben a nyugati hatalmakkal, különösen a Szovjetunió képviselte ezt az álláspontot, amit aztán a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (Sz.E.B.) elfogadott. A magyar vezetés ennek nyomán lépett...
Vajon szükségszerű volt-e 1945 után a német nemzetiségűek kitelepítése, valamint Csehszlovákia szlovák területéről, és Erdélyből a magyarok jelentős részének áttelepítése, illetve kényszerű kitelepítése, és ennek során helyes volt-e a kollektív felelősségre vonás?
Nem nehéz választ adni arra, hogy a második világháború utáni általános politikában nem a kitelepítések kegyetlen végrehajtása lett volna a nemzetiségi kérdés egyedüli megoldása. Ma már világos, hogy antidemokratikus eljárás volt a nemzeteket, nemzetiségeket büntetni. Ezeréves történelmünk során bebizonyítottuk, hogy különböző nemzetiségűek egy országon belül békességben megéltek, és reméljük, hogy az elkövetkező évezredben is így lesz, ha az államférfiak higgadt, és nem önző soviniszta - nacionalista politikát folytatnak. Erre számtalan példa van, többek között Csobánka, amely háromszáz éves történelme során bizonyította, hogy a két világháborút, és az 1956-os forradalom nehézségeit is figyelembe véve, nemzetiségi probléma nem volt, magyarok, németek, szerbek, szlovákok és cigányok mindig békességben élt. Vissza