Kulcsra zárt emlékezet

Előszó

Részlet a könyvből:
- Mondjad, balga lélek, mondjad! - csukta össze imakönyvét Muzsay József, és orrnyergén ülő szemüvege mögül korholóan pislogott feleségére.
Muzsayné, született Kaszab Zsuzsanna a stelázsihoz támasztotta a nyújtófát, melyet hetente háromszor vett kézbe. Egyszer a cérnametéltet, másodszor a laskatésztának valót nyújtotta el, harmadszor pedig - a heti sorsjegyhúzás napján - férjének magyarázta meg vele, hogy milyen feleslegesen pazarkodik szűkre szabott fillérjeikből megtenni a szerencseszámokat, mert a magasságos úgysem a szegény embert forgatja ki a kerékből.
- Nem adom fel a reményt, Mama - motyogta a volt szatócs.
- Majd feladod te, ha eltöröm rajtad a nyújtófát!
- Ne tedd, Mama, ne tedd! Mihez kezdesz a sodrófa nélkül? Se laska, se veszekedés...
A bátorságból is, meg a lehetőségből is ennyire futotta Muzsaynak, mert Zsuzsika a lapítóval kiverte a kezéből az imakönyvet.
- Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben... - mormolta József hangtalanul, majd visszakuporodott a rozoga fonott székbe, és vágyakozva nézte a felhőket. Hogy mennek... hogy menne ő is, csak ide át, a Maróthy utca sarkára, Varjú Zsiga italozójába, lehörpinteni egy pohárka karcost, de már nincs meg a rávaló. Megköszörülte kiszáradt torkát. Lehet, hogy az asszonynak van igaza? - De a remény! A reményt nem szabad feladni. Vissza

Fülszöveg

"Este minden más. Mintha a földgömbbel együtt megfordulna a szívünk is. Emlékeink gyors röptű hintáján visszaszállnánk a gyermekkorba. Ott világlana a régi kályha parazsa, megtüzesítve arcvonásainkat. Ülnénk előtte mi hárman, anyám, apám meg én.
Nézzük a tüzet. A lelkünket melegség járja át. Ha ujjunk megérinthetné az érzést, talán meg is perzselődne. De az emlékezet nem perzsel, csak világít, elnyugtató meleget ad, mint a gyertya lángja, amikor leheletnyi fényt sző az imbolygó izzás köré. Ülünk hát ott, mi hárman, anyám, apám meg én.
És akkor a tűz mesélni kezd. Kinn hull a hó. Csönd van. Idebent is csönd van. Csak a tűz lehelete érzik. Egy-egy parázs felszisszen olykor, megfordul tengelyén. Zene is ez. A tűz muzsikája."
Csizmadia Éva legújabb novellafüzérében betekintést enged a Szentmiklóssy família izgalmas életébe, a kiterjedt rokonság és az ismerősök mindennapjaiba, sorsába. A hol szívszorító, hogy mulatságos történetek egyben korhű képet adnak Debrecen, Pécs és Budapest életéről az 1920-as évektől kezdődően.
A kötet ugyanakkor emléket állít Szőke Juliannának, a két és fél évtizeden át családtagként szeretett pasaréti házmesternő "nyírfa seprűvel hadonászó" alakjának". A Júlia utca 7. szám alatt lakott "az utca tábornoka, varázslója, hókirálynője számtalan macskájával, örökéletű háziállataival. Ha nem tartotta fogva az utca a járdát elborító faleveleivel vagy hózuhatagával, ha nem szólította távol kilenc hazának lépcsőmosása, felségterületére visszahúzódva, vaspántokkal zárt ajtaja mögött élte titokzatos életét." Vissza