A politika mint titok

Előszó

Két dolog különösen érdekel. Az egész és az egész titka. Ez egy politológus esetében talán megbocsáthatatlan bűn. A politológusokat általában a részjelenségek izgatják és a dolgok felszíne. Ez persze nem az ő hibájuk (a mi hibánk), hanem - hogy úgy mondjam - a közönség igényei ilyenek. A közönséget vajmi kevéssé hozzák ki a sodrából a nagy léptékű (értsd filozofikusabb) elemzések. Az emberek sokkal kíváncsibbak az őket foglalkoztató kérdésekre. Ebbe aztán „belehalnak" a politológusok. Olyan erős a megfelelési kényszer (amely persze a szakma pecsétjét is magán viseli), hogy a komolyabb elemzésekre sem idő, sem energia nem marad.
1806-ban Johann Gottlieb Fichte A jelenlegi kor alapvonásai címmel jelentetett meg egy 17 előadásból álló, több száz oldalas elmélkedést. Uramisten! Akkor még volt olyan, hogy kor, vagy legalábbis a filozófusok úgy hitték. Ha pedig van kor, ha van megfogható teste, körvonala, matériája a vizsgálati tárgynak, akkor „alapvonásokról" is beszélhetünk. Gyönyörű, felemelő, lenyűgöző szöveg ma is. Például gazdag és erőteljesen tükröz egy „kort", sőt egy korszellemet. A világ nem csupán létezik, de a megismerés által nyeri el értelmét. A „gondolkodom, tehát vagyok" típusú kiindulópont valami olyasmire módosul, hogy „hiszek a megismerésben, tehát vagyok". Sőt az adja a világ létezésének kiindulópontját, hogy megismerhetőnek, elgondolhatónak tételezem fel azt. Vissza