Előszó
Előszó
Vas megye „tenyérnyi", de nekünk drága hely a magyar glóbuson. Változatos arculatú, szép tájak, a kanyargó Rába füzeseivel, a Ság-hegy költó énekelte fenségével, szelíd hajlatú...
Tovább
Előszó
Előszó
Vas megye „tenyérnyi", de nekünk drága hely a magyar glóbuson. Változatos arculatú, szép tájak, a kanyargó Rába füzeseivel, a Ság-hegy költó énekelte fenségével, szelíd hajlatú kaszálóival, az írottkó kékelló csúcsával, az Őrség mérgeszöld fenyveseivel, régi korok emlékeit órzó templomaival, kastélyaival nekünk szűkebb hazánk, pátriánk.
Mennyi nemzedék verejtéke csurgott földjére, hány generáció itt hullajtott vére folyt, hogy otthonunk lehessen. A történelem hány derűs és sötét lapját eleveníti meg e táj. Mennyit mondhatna, ha tudna szólni az Őrség és a gyepűk órtállójának éberségéről, a jáki templom kócsipkéit kiformáló építőmesterek formaszeretetéről, a csatába induló férfiakról, Jurisich kőszegi polgárairól, Béri Balogh Ádám kurucairól, 1848 vasi nemzetőr zászlóaljáról és a többiekről?
A történelem eleven tanúja volt és maradt e táj, melynek emlékeit híven őrizzük, hogy az utókor példát és erőt merítsen a jelen és a jövő küzdelmeihez. A múlt ismerete nélkül nem lehetünk a jelen és a jövő biztos formálói.
Napjainkban megnőtt az idegenforgalom, ami világjelenség lett. Milliók indulnak útra, hogy közeli-távoli tájakat, megyéket keressenek föl, hogy megismerjék egy ország, egy nép életét, kultúráját.
írásommal a vasi földet és annak értékeit kívánom bemutatni nemcsak az itt élőknek, hanem a messziről jötteknek is.
Vissza