Előszó
VASKALAPOS JÁNOS
Volt egyszer egy szegény öregasszony. Volt neki egy nagy, rongyos fia. Már a szomszédok rátámadtak a szegény öregasszonyra, hogy ne tartsa azt a nagy gyereket otthon, hanem küldje valamerre szolgálatba. Aztán maga a fiú is megúnta az ottKonvaló életet. Egyszer azt mondja az anyjának, készítsen neki útravalót, mert ő elmegyen szolgálatot keresni. Ahogy elindul, találkozik az úton egy szolgafiúval. De az nagyon nehezen ment, alig állt a lábán. Kérdi tőle:
— Mi bajod van?
— Szolgáltam — mondja —4 egy gazdánál és az olyan rosszlelkű ember volt, hogyha a szolgája nem úgy dolgozott, ahogy ő követelte volna, megharagudott rá, szíjostort vágott a hátából és eltávolította a háztól.
Azt mondja erre a nagy, rongyos gyérek:
— Szeretném meglelni a te gazdádat. Hol van? Én be-állanék hozzá.
Amaz pedig azt mondja neki:
— Ne keresd, mert az én sorsomra jutsz. De, ha nagyon kívánod, menj ebbe a városba, találsz egy szép, magos házat, abba menj be! Ott lakik a gazda.
Hát be is ment hozzá a fiú. Bemegy illedelmesen. Jónapot kíván a gazdának. A gazda mindjárt kérdezi tőle:
— Mi járatban vagy?
— Szolgálatot keresni jöttem, gazduram. Beállok, ha megfogad gazduram, de mi feltételei vannak? Mi lesz a teendőm?
— Itt nálam — felel a gazda — nem sok dolgod lesz, csak az udvart rendbetartod, azután kimegyünk szántam, megmutatom, hogy kell szántam. De mi bért kérnél?
1 Cainasotadrága
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal