Előszó
Közel másfél évszázados az ajkai bányászkodás, ami majd három emberöltő. Hosszú időszak végén bekövetkezett a szomorú vég, kimerült az ásványvagyon és bezárt az utolsó ajkai akna is.
"Még a hírneves seherezádé, a mesemondók irálynője sem tudott minden apró körülményt emlékezetében megtartani"
Ezen gondolat sugallta, hogy az ajkai szénbányászat elmúlt időszakát átölelve az egyes időszakokban a bányászatban tevékenykedők emlékei és kötetlen gondolatai betekintést nyújtsanak az ajkai bányászkodás történetébe, hátterébe.
A kötet a nem hagyományos üzemtörténeti munka, hanem a cselekvő, aktív emberek visszaemlékezése az ajkai bányákban töltött időszakra. Lehet, hogy több helyen szubjektív, a személyes élmények által befolyásoltan kerülnek új megvilágításba történetek, események.
Köszönet illeti a könyv elbeszélőit, akik tulajdonképpen a könyv "szerzői" is egyben. Vállalták emékeik és gondolataik megosztását az olvasóval. Visszaemlékeznek ifjúkorra, életük folyására, sikereikre, kudarcaikra.
Köszönet a szerkesztőnek, aki vállalta sok idő és munka árán az emlékek összegyűjtését. Ezzel az utókor számára biztosítva egy valósághű, a száraz történeti tényeken túl néhol a szubjektivitástól sem mentes kép kialakítását egy szénmedence életéről.
Fontos ez a megemlékezés azérti, mert az irodalomtörténetből tudjuk, hogy az "emlékezet nemcsak kaján, mert akkor hagy cserben, mikor a legnagyobb szükségünk van rá, hanem dőre is, mert akkor jön, amikor senki nem óhajtja".
A jelen kötet ezt akarja megelőzni, mert a megszólalókat nem hagyta cserben emlékezetük.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal