Régi magyar geográfusok lexikona

Tartalom

A lexikon székely származású szerzője, Csinády Gerő 1902-ben született Nyárádszeredán. A gyermek- és ifjúkor békés erdélyi évei után az első világháború eseményei sodorták őt Budapestre, ahol földrajzi és botanikai stúdiumokat folytatott. A doktori fokozat megszerzése után középiskolai tanárként dolgozott Mezőtúr, Szeghalom és Karcag református gimnáziumaiban. A klasszikus értelemben vett természetrajz elmélyült tudású oktatójaként kiemelt figyelmet fordított a nevelés elméleti és gyakorlati kérdéseinek. A puritán, kálvinista szellemben tanító Csinády Gerő értékes dolgozatokkal gazdagította pedagógiai irodalmunkat. Az iskola és a család kapcsolatáról, a cserkészetről, az internátusi nevelésről és a tanári példaadás fontosságáról vallott nézetei máig sok tanulságot hordoznak az utókor számára.
A 40-es években Csinády Gerő figyelme a földrajztudomány felé fordult. Debreceni középiskolai tanárként a geográfia oktatásmódszertanával foglalkozott. Ekkoriban több földrajztankönyvet írt, amelyek a saját korukban magas színvonalat képviseltek. Pályája utolsó szakaszán a Kossuth Lajos Tudományegyetem oktatójaként tevékenykedett. A Földrajzi Intézet docens beosztású munkatársaként jelentős pollenanalitikai és tudománytörténeti kutatásokat végzett. Utóbbit nyugdíjba vonulása után is tovább folytatta. Elsősorban a magyar geográfia régmúltja és a földrajzoktatás debreceni hagyományai foglalkoztatták. Élete alkonyán, tizenöt évnyi tudománytörténeti búvárkodás eredményeként született meg a Régi magyar geográfusok lexikona c. munkája, amelyben 278 régi magyar szerző földrajzi munkásságát összegezte és értékelte. Súlyos betegsége és 1970-ben bekövetkezett halála megakadályozta, hogy nagyívű írása megjelenjen, így a vaskos gépirat évtizedekre a szakkönyvtárak mélyére süllyedt. Feledésbe merült könyvének leporolásával és utólagos kiadásával Csinády Gerő emléke és geográfusi munkássága előtt kívántunk tisztelegni.

Témakörök