Előszó
"Télvíz idején a róka kibújt az odújából és kiült a napra. Hideg szél fújt, de ő csak ült, üldögélt. Kisvártatva megjelentek a rókakölykök is. Leültek melléje. Ültek, üldögéltek. Már dél felé járt az idő, de a róka meg sem moccant.
Egyszer csak azt kérdezi az egyik kölyök:
- Miért üldögélünk itt, mama?
- Melegszünk, kisfiam.
- És hol van a tűz, mama?
- Nem látod? Ott fönt a szemközti hegyen.
A kis rókakölyök nem szólt semmit. Pár perc múlva azonban felsikoltott:
- Mama, mama! Gyorsan, hozzál vizet!
- Mi történt kisfiam, minek a víz?
- Vizet, mama, vizet! Egek!
- Mitől égsz, kisfiam?
- A szikrától. A szemközti hegyről idepattant egy szikra és megégette a fülemet.
- Jól van, kisfiam! - dicsérte meg a róka. - Látom, elég okos vagy már hozzá, Hogy egyedül is elboldogulj az életben."
A rókakölyök képzelete túlszárnyalja a róka ravaszságát. Ezt fejezi ki a görög szállóige is: "Ha a róka tízéves, a kölyke tizenegy". Ez érvényes a mostani fiatal nemzedékre is. A fiatalság, a gyermekek jelentik azt az erőforrást, amelynek segítségével a görög nép kultúrája, nemzeti hagyománya oly sok vihar közepette fennmaradt, s tovább él.
Ez az antológia a Magyarországon élő görög fiatalok számára készült. Különlegessége, hogy kétnyelvű. A magyar fordítások, egy-két kivétellel, először látnak napvilágot nyomtatásban. Az antológiában szereplő írásokat az újgörög irodalom legjavából válogattuk. Reméljük, hogy hasznos és kellemes perceket szerzünk velük az olvasóknak.
Kedves fiatal olvasó!
Mindenki tudja, milyen mélyek a görög nyelv gyökerei, mennyit változott az ókortól napjainkig. Az évszázadok folyamán egyszerűsödött, és egységesebbé vált a helyesírása is. A régebbi szövegekben meghagytuk az eredeti helyesírást, csak a különböző hangsúlyjeleket mellőztük. A múlt századi mondatszerkezetek segítségével jobban megismerhetjük az akkor élt író stílusát. Ezen csak nyerhetünk, hiszen gazdagíthatjuk nyelvtudásunkat, és közelebb kerül hozzánk maga az ember, nyelvi és irodalmi kultúrájával együtt.
Caruha Vangelió
Vissza