Csillagtaposó (dedikált példány)

Előszó

Első verseskötetével jelentkezik Hanácsek Erzsébet. Eddig megjelent költeményeinek és újabb műveinek átfogó válogatását nyújtja át ebben a könyvben a Kedves Olvasónak. Ha figyelmesen - kellő nyitottsággal - vesszük kezünkbe ezt a verseskötetet, azonnal szembetűnik a sorsköltészet elemi ereje.
Személyes életének, sorsának legmegrázóbb pillanatait örökíti meg, amely - természetesen - azt is jelenti, hogy kiszolgáltatja önmagát: „Jöttem Anyám ártatlan öléből, / halvány mosollyal rám nézett a Nap. / Sorsom malomkövei őrölték / a szegénység jogán kapott csillagokat. // Följajdult az éhség korgó gyomrunkban, / oltalmat adó sötétből az évek kihűltek. / Az idő hajnalt hozó tájai / oldott fénnyel a tükörből elrepültek." - Oldott fénnyel; „A földből kiforgatott fillér / szüleim bére. / Apámé, Anyámé. / Őseim vére. / Hajnaltól napestig / hajlongtak érte. / Kérges kezük / simította a hajnalokat. / Földig hajolt hátuk / takarta a csillagokat." - A földnek ára.
Ezeknek a verseknek a vonulatába tartoznak, de a szülők elesettségét, tragédiáját hangsúlyozzák a következő költemények: „Hajszálaitokat adtátok nekem / minden keserű tettemért. / Berajzolódtatok sejtjeimbe / törékeny létetekkel. / Magára hagyott ház eresze / roskad az idő alatt." - Hagyaték; „Köszönöm Anyám, hogy örökül adtad / a föld tiszteletét, / mely iránt mindig alázattal voltál. // Köszönöm / szívednek mélyét, / hogy megmutattad / virágoskertté rendezett életed. / / Köszönöm / magvakba zárt törékeny létedet. / Kezembe ivódott növénynedvek / őrzik / ágyad nyugalmát / és örökre ezt a rendet." - Örökség; „Lélegzésed lágy hullámain át / szemed sarkán egyre szűkül, szűkül a világ ... / Falak haj szálrepedéseiben büszkeséged / keresett menedéket. / Mit tehetnék még érted?!" - Anyám; „Tenyeredtől született, / a nyár és az ősz ezer ízével / mosolygott ránk / a kamra. / És most, mintha meghalt volna / minden. / A csend is. / Csak az omló vakolat terhe alatt / roskad a polc. / Pókháló-álmukat alusszák / az elhagyott üvegek. Vissza

Fülszöveg

Nagybátonyban született 1948-ban. Budapest, Nagybátony, Tokaj - életének jelenlegi színterei, hiszen itt él és dolgozik. Ugyanakkor szoros szálakkal kötődik Balkány, Nyíregyháza, Szakoly irodalmi, kulturális életéhez is.
A Váci Mihály Irodalmi Kör, a Művészetbarátok Egyesülete, a Kalevala Baráti Kör, a Liszt Ferenc Zeneakadémia Baráti Kör, a Szépművészeti Múzeum Baráti Kör tagja; a Budapesti Váci Mihály Kör alapító tagja; a Rím Könyvkiadó munkatársa; a Kelet irodalmi és művészeti folyóirat I szerkesztője; a Szabolcsi írótábor egyik szervezője.
Verseit olvashatjuk: a Palócföld, Duna-part, Zempléni Múzsa, CET, Hévíz, Kelet Felől és más folyóiratokban. Több antológiában találkozhatunk költeményeivel. A Triola című könyv társszerzője.
Ez az első önálló verseskötete.
Csillagtaposó - olvasgatjuk, ízlelgetjük, értelmezzük a könyv címét. Ahogyan a kötet egészéből - különösen a címadó versből - kiolvasható, a nemrég elveszített édesapa „csillagtaposóvá" válását hangsúlyozza a költő. Természetesen más asszociációkat is elindít a könyv címe az olvasóban: a szépség eltaposása; önmagunk és mások életének is eltaposói lehetünk; csillagok, eltaposhatok vagyunk valamennyien... Mindezek csak erősítik a könyv címének alapjelentését, ugyanis az értelmezés minden rétegéből az élet féltése érezhető ki. Ezért is tartom Hanácsek Erzsébet verseit hiteleseknek. Csillagtaposó című első kötetét elfogultsággal, féltő szeretettel ajánlom a Kedves Olvasók figyelmébe.
Madár János
Könyvemet drága szüleimnek, Kispál Ilonának és Hanácsek Istvánnak ajánlom, akik életem minden pillanatában jelen vannak. Tőlük tanultam a munka és a föld tiszteletét, a természet csodálatos világának felfedezését. Örök tenniakarásuk, optimizmusuk segítenek elviselni és élni a hétköznapokat, ünnepeket.
Hanácsek Erzsébet Vissza