Csillagrúgó

Előszó

Ha valaki belép a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének sokszorosító műhelyébe és fotólaboratóriumába, a reprográfiai szakismeretek és gyakorlati tapasztalatok őszhajú mesterét találja ott: a 75 éves Dobos Flóriánt, akiről nem is gondolná, honnan indult el, milyen sajátosan érdekes életutat járt be, mennyi élményt, emléket őriz egy olyan korból és életformából, amelyet egyre inkább elhomályosít, feledésbe merít a rohanó idő s a mélyreható változások. Szerencsére megírta élete történetét, amely nemcsak leánya számára lesz becses, hanem mindazok érdeklődésére számot tarthat, akiket közelmúltunk története nemcsak felülnézetben érdekel, nemcsak jelentős politikai személyiségeknek a kulisszák mögé betekintést engedő emlékiratai foglalkoztatnak, hanem egyszerű dolgos emberek minden cicoma, kendőzés nélküli, őszinte és ízes elbeszélése küzdelmes életük mindennapjairól.
Dobos Flórián élete úgy pereg előttünk, mint egy modern film: emlékezetének önkéntelen csapongása, mely rég volt dolgokról szólva minduntalan előre fiit, majd vissza-visszatér, nagyobb hatású, mint a filmben a sokszor mesterkélten alkalmazott, mégis rendkívül élénkítő vágások. Az a naiv báj, mely elbeszélését jellemzi, az a derűs irónia, mellyel a történtekre visszatekint, ösztönös írói tehetségről árulkodik, amely feleslegessé teszi Dobos Flórián szerény mentegetődzését. S ha a rég volt dolgok előadásába olykor olyan szavak is vegyülnek, amelyek akkoriban aligha lehettek használatosak, egyáltalán nem zavarók, sőt érdekes példái az újabb és régebbi nyelvi rétegek önkéntelen ötvöződésének az idők folyamán.
A pannonhalmi főapátság egyik birtokán cselédeskedő 12 gyermekes család kilencedik gyermeke az, aki emlékezik: a nagy szegénységre, a nehéz munkára, a falusi hétköznapokra és ünnepekre, a városi szerencse-próbálásra, katonáskodásra, s végül a második világháború utáni évtizedekre. Az Amerikát kétszer is megjárt édesapja által kemény munkával szerzett pénzen vásárolt három hold földre, a hihetetlen munkaterhet viselő édesanyja áldozatos életére, s testvéreire, akik közül hárman pusztultak el az értelmetlen háborúban. O maga, miután zsenge gyermekkorától kezdve részt vett minden mezőgazdasági munkában és megpróbált minden falusi kereseti lehetőséget, amellyel segíthetett családján, végül is a fővárosban próbált szerencsét: volt kocsimosó egy garázsban, kerékpáros éjjeli vagyonőr a belvárosban, majd kertész egy budai villatulajdonosnál, azután kézbesítő egy tudományos intézménynél. Vissza