Csillagok útja

Előszó

Milyen nehezen lesz este!
Szombat délután és május, - ilyenkor mintha messziről, nagyon messziről jönne az este és talán sohasem érkezik meg. Ilyenkor késése van, mint a vonatnak, ha kedves vendéget várunk és a vasuti perrónon már azt sem tudjuk, mit csináljunk a türelmetlenségtől...százszor is kitekintünk a távolbavesző sínek mentén, látszik-e már a füstje...
Szombat délután és május, holnap májusi vasárnap.
Nem mindenki érzi ezt a türelmetlenséget, csak az, aki tudja, mit jelent az: vasárnap. Az is lehet, hogy az egész emberiség két részből áll: aki tudja és aki nem tudja.
Melyik a boldogabb?
...Madárka - például - az emberiségnek ahhoz a részéhez tartozik, amelyik tudja. Madárka egész héten türelemmel és vidáman nyesegeti, csiszolgatja a legkülönbözőbb női és férfi körmöket, ott hátul, a fodrászműhely kis fülkéjében, ahol egész nap villany ég. Csak szombaton, ahogy lassan-lassan délután lesz, veszti el türelmét. Álmosítóan zúg a "hölgyfodrászat" villanymotorja, sziszeg a gázláng, csattognak az ollók, az égő borszesz szaga súlyosan keveredik mindenféle kölnivizek illatával, de odakünn a téren, nyíló vadgesztenyefák fehér- és rózsaszínű gyertyái égnek az alkonyodó délutánban és a sűrű benzinpárán, mint hűvös és tiszta erek surrannak át friss, nedves illatfoszlányok a Duna felől.
- Jaj, kedves kisasszony! - szisszen fel ingerülten a hölgy, akinek tömzsi kezét kissé szórakozottan tökéletesen Madárka.
- Bocsánat, nagyságos asszony... - egy ijedt rezzenés, a tér, a vadgesztenyefákkal, a Duna, hűvös illatfoszlányaival, elmerül hirtelen és az egész világ nem áll másból, mint öt vérvörös vámpírkörömből a hosszúkás párnán és másik ötből, amely kéjesen lubickol a kis melegvizes vályuban. Vissza