Csillaglobogós paradicsom

Fülszöveg

Egon Erwin Kischt az egész világ úgy ismeri, mint a szociális riport mesterét. Körülbelül harmincöt könyvet irt: ezek legnagyobb része színes, eleven beszámoló a világ minden részéből. Kisch, az „utazó riporter" minden írásában, minden sorában, minden mondatában, utolsó lehelletéig az emberi jogokért s az elnyomás ellen harcolt.. Számára tulajdonképpen nem az a fontos, hogy leírja Hollywood esztelen zűrzavarát, a rágógumi útját Mexikótól a szüntelenül mozgó állkapcsokig, vagy a jabloneci csecsebecsék gyártását, hanem mindezek mögött az embert nézi, a dolgozó, verejtékező embert, szociális helyzetét, fájdalmait, örömeit, reményeit, csalódásait, s a jobb, boldogabb jövendőért folytatott küzdelmét.
Kisch sokat látott és sokat tapasztalt, - ezért lett marxista. Művészetében mindig az emberből indul ki, s az igazi, realista író plasztikus módszereivel világít rá a lényegre: az igazságra. „Mert mi más a realizmus, mint a valóság megmutatása" - írja Alexander Abusch, Egon egyik hivatott méltatója „Literatur und Wirklichkeit" című művében, - s így írt Kisch is, aki maga is vallotta, hogy „Az igazság a művészet legnemesebb nyersanyaga". Ez a könyv ,amely Amerikáról, pontosabban a csillagos lobogó országáról, az Amerikai Egyesült Államokról szól, élénk és eleven példája az „irodalmi riportnak", amelynek Egon Erwin Kisch olyan páratlan és utánozhatatlanul szellemes mestere, hogy fordító legyen a talpán, aki csak halvány tónusokban is új életre tudja varázsolni Kisch elevenen égő impresszionista színeit.
A tarka színeken kívül a fény és árnyék játéka teszi plasztikussá a képet, s ezt jól tudja Kisch is, aki talán sehol a világon nem tapasztalhatta a fény és árnyék játékának olyan szélsőségeit, mint éppen az Amerikai Egyesült Államokban, melyről ez a könyve szól. Az óceánjáró sokrétű világáról, a hollywoodi műtértermek titkairól, á filmvilág embervásáráról, az istenített dollár kacskaringós és sokszor több, mint gyanús útjáról, a dölyfös felhőkarcolók tövében meghúzódó bűzös nyomortanyákról, az amerikai börtönök rejtelmeiről, a gumirágás tömeghisztériájáról, Panama panamájáról s a csatorna mérgezett levegőjéből hazakívánkozó amerikai katonáról, a Déli-államok négergyülőletérői, a „mindenható arany" körül tomboló esztelen dervistáncról, a ládában elföldelt halottakról, a mauzóleumokkal és márványszobrokkal ékes kutyatemetőről, s a kegyetlenül kizsákmányoló Fordművekről készült pillanatfelvételek bolondos, zűrzavaros és sokszor megdöbbentő színegyvelegéből megnyugtatóan villan elő olykor egy-egy lincolni arcél, william penni jószándék, vagy chaplini mosoly. Mert ez is hozzátartozik Egon Erwin Kisch tárgyilagos igazságkereséséhez, s hozzátartozik az Amerikai Egyesült Államokhoz is: csak sajnos - parányi pont hosszú nevének pici i betűjén.
Az olvasó, akit szerzőnk kézenfogva kalauzol át ezen a két háború közötti Amerikán, elég anyagot kap a nyitottszemű, igaztollú és szellemes Egon Erwin Kisch-től, hogy tévedhetetlenül ítélhessen. Vissza