Csillagáztatás (dedikált példány)

Fülszöveg

Noha úgy tűnhet, hogy Csányi hadnagy alakja véletlenül született, a regényalakok nem véletlenül és elvonatkoztatva lépnek elő az író műhelyéből. Így történt ez Csányival is. Nem találok erre hitelt érdemlőbb bizonyítékot, mint a gondolkodó és esendő fiatal katonatiszt töprengését: "...Egy idő óta önmagát figyelve megállapította, hogy felfogásban, érzésekben, etikában, cselekvésben, vagyis általában és valóságosan másképpen ítéli meg az embereket, mint azelőtt. Másfajta következtetéseket is von le. Megértette, hogy amíg sokan a könnyebb ellenállás felé sodródnak, sőt sodortatják magukat, minden különösebb szívfájdalom nélkül hanyagolják el közösségi teendőiket, s mondanak le olyan elképzelésekről, amelyek a társadalom és az ember megváltoztatását szolgálhatnák, s amelyre sokan fel is esküdtek - addig ő romantikusan kapaszkodik az emberi tisztaság, az örökös remény, a haladás, az egymás megsegítésének árbocába, mint egy viharba került hajós. A katonai élet szolgálat, szokta magának mondogatni, itt mások a célok és a formák, és némely fogalmaknak más a jelentésük is. A katonai hivatás nem választható el a civil élet normáitól, de lényegénél fogva annál sokkal puritánabb. Nekem a katonai pálya, a laktanya, egy jó parancs sikeres végrehajtása, egy feszes mozdulat vagy nyílt tekintet, egy katonának a belső megismerése olyan, amiért érdemes minden értéket és energiát bevetni. Nyilván fanatikus vagyok, de más nem lehetek, hisz a hivatásból ez jutott részemül..." Vissza