Előszó
Részlet:
Az elmebetegek gyógyításánál az elmebetegségekről való tudásunk és általában az elmebetegséghez való hozzáállásunk játszotta a fő szerepet. Lehet, hogy minden betegségnél? Úgy tűnik,...
Tovább
Előszó
Részlet:
Az elmebetegek gyógyításánál az elmebetegségekről való tudásunk és általában az elmebetegséghez való hozzáállásunk játszotta a fő szerepet. Lehet, hogy minden betegségnél? Úgy tűnik, hogy a tudott idők elején egy rendezett téveseszmékkel átitatódott ember szociális miliőben megvalósíthatta saját "baját". Azaz találhatott olyan "szerepet" magának, ahol ez szinte követelmény volt, pl. sámánság. Más oldalról, mintha az elmebetegségről való tudásunk szinte keresztülment volna az egyedre jellemző kisgyermekkortól a felnőtté válásig alakuló világszemléletünk több állomásán. Valóban nem vehető ki, nem szakítható ki a korb ól, egy attól független betegségszemlélet, de ez különösen vonatkozik olyan furcsa, szokatlan bajra, mint az elmebaj. Valódi meghatározásunk jelenleg sincs arról, hogy mit nevezünk, kit nevezünk elmebetegnek, ki tekinthető annak. Az a tény, hogy az elmebeteg viselkedése elüt a normától, esetleg támadó magatartású: kialakította azt a nézetet, hogy "veszélyes" a társadalomra - mintegy a beteget kell a társadalomra nézve ártalmatlanná tenni. Ez a szemlélet indította be a nagy elmeosztályok létesítését. Evvel azonban távolról sem a gyógyítást tartották szem előtt. Az idealista világnézetben a bajok forrását "isteni vagy ördögi" eredetűnek fogtál fel. Ha XX. századi terminológiával élnénk, akkor ezeket a betegeket megszállottaknak, azaz paranoiásoknak kellene tekintenünk, - persze nem a szenzitív kategóriában. Hogy valami megszállotta őket és annak erejével cselekszenek, gondolkodnak és viselkednek: gyógyításuk ördögűzéssel történt. Amit később drasztikus gyógymódok váltottak fel. Ismert, hogy Pinel oldotta le a vasláncokat ezekről a betegekről. Külön érdekesség, hogy mint idealista világnézet, a skolaszt8ka utalta az elmebajokat a testi betegségek közé, hisz a lélek halhatatlanságával nem fér össze, hogy megbetegedhet.
A szellem és orvostudomány határán elhelyezkedő tudományra: a pszichiátriára mindkettőnek a változásai hatottak. Egyrészt így a XIX. században a megfigyelés és pontos leírás segítségével fenomenológiai kategóriák születtek. Evvel lehetővé vált az endogén és exogén pszichózisok elkülönítése, majd az agybetegségeknél felismert kórbonctani elváltozásokhoz fűztek ki, de ez a tapogatózás nem hozott megnyugtató végeredményt. - A Bonhoeffer leírta exogenitás azonban ma is hasznosítható lényegében. Evvel szemben áll az endogén forma, mely jelenleg is alakulóban van, fő csoportjai a szkizoid és affektív pszichózis. Mivel a topológiai kutatások oly sok értékes eredményt hoztak, mint pl. az aphasia vonalán, - az elmebetegségek tünetei alapján topológiai egységeket próbáltak hasznosítani, mint pl. Angyal. Ezt megerősíteni látszott P-nél észlelt, a betegség helyétől függő igen színes, változó elmetünetek megjelenése. - A megértéshez legalábbis ami a biztos egzaktsággal való tudást jelentené, azonban ez sem vezetett.
Vissza