Csillag a tábor fölött

Előszó

Céltalanul barangolt a tábor keskeny ösvényein, hagyta, sodorni magát a tömegtől, amely fel és alá hömpölygött. Egykori barakkszomszédok, hajótársak, jóbarátok, vagy csak kíváncsi ismerősök keresték egymást, mindenki minden épületbe bekukkantott és neveket kiáltozott. Európa csaknem valamennyi nyelvéből keverték össze ezt a hangzavart, mintha a tábor déli oldalán emelkedő víztorony nem volna más, mint Bábel tornya. Szeretett volna közelebb kerülni ennek az embertömegnek a lelkéhez, kikutatni hajlamait, szándékait, osztályozni benne a típusokat, kitapintani, hogy mennyi áldás, vagy mennyi veszély árad majd e hömpölygésből az alig párhetes államcsecsemőre. Gyakorlatlanul és a vállalt munka természete felől voltaképpen tájékozatlanul, ő maga is olyan idétlenül tévelygett, mint azok, kiknek segítségére kell lennie útbaigazítással, pénzzel és szerető szóval, vagy fegyelmet kell tartania közöttük a hatósági ember erélyével és tapasztalati fölényével. Irtó nagynak látta ezt a tábort, amely két hónappal ezelőtt, 1948 áprilisában, még egy egész angol divízió kaszárnyájául szolgált és a kivonulás előtt a mandátum-kormány "adta el" drága pénzért a Szochnutnak. Alig kellett alakítani rajta, csak éppen kiseperték a piszkot, kiszellőztették a termekből az áporodott katonaszagot, amely jó évtizedig ülepedett benne, átfestettek néhány táblát, de valamennyire nem is jutott idő, mert különböző jelzések és feliratok még a mandátum-hatalom nyomait mutatták. Zsidó bevándorlókat fogadott be most a katonai tábor és Micha Karrieli eljött ide, minthogy pillanatnyilag nem is volt más választása. El kellett fogadnia az állást, amelyet néhány havi munkanélküliség után kapott meg kis utánjárás és protekció segítségével. Vissza