Csillag

Előszó

Részlet a könyvből:

"A támadásban lévő hadosztály benyomult az erdőbe és eltűnt a sűrűben.
Ami nem sikerült a német harckocsiknak, a német légierőnek, a vadul hadakozó rablóbandáknak, azt elérte az erdők végtelensége: az utakat használhatatlanná tette a háború és a koratavaszi viharok. A távoli erdőszéleken elakadtak a lőszer- és élelmiszerszállító tehergépkocsik. Az erdőben meghúzódó házaknál megfeneklettek a sebesültszállító autóbuszok. A névtelen folyók partján, üzemanyag hiján egy tűzérezred dobálta szét lövegeit. Minden óra katasztrófát jelenthetett az egyre távolodó gyalogságnak. A gyalogság teljesen magárahagyottan folytatta előnyomulását, el volt vágva az utánpótlástól, reszketett minden lövedékért. Később feladta a meddő küzdelmet és beletörődött a sorsába. Nyomása elerőtlenedett, bizonytalanná vált. Ezt kihasználva, kereket oldottak a németek nyugat felé és gyorsan kitértek a döntő csapás alól.
Az ellenség eltűnt.
A gyalogság ellenség nélkül is folytatja feladatát: megszállja az ellenségtől visszahódított területet. Nincs leverőbb kép, mint amely az ellenségtől elragadott terepen a felderítőket fogadja, mert ellenség hiján - életcéljától megfosztott, értelme nélküli testként vonulnak az utakon. Egy ilyen felderítő osztagot ért utol jeepjén Szerbicsenko ezredes, a hadosztály parancsnoka. Lassan kiszállt kocsijából, megállt a kitaposott sáros úton és kezeit csípőjére támasztva gúnyosan mosolygott." Vissza