A nagymama/A vasember

Előszó

1875. március 19-én hirdette ki az Akadémia a gróf Teleki-féle vígjátékpályázat eredményét, mely erős hullámzást indított el a tudományos élet vizein. Szász Károly, a bírálóbizottság előadója ugyanis szokatlanul szigorú hangot ütött meg jelentésében, a pályázatot "a leggyöngébbek egyikének" mondván "mely valaha az Akadémia előtt megfordult". Éppen ezért a beérkezett 12 pályamű közül egyet sem tartott érdemesnek a jutalomra.
Mivel azonban a szabályok szerint ezt a díjat a viszonylag legjobb munkának ki kellett adni, az öttagú bírálóbizottság hosszas vita után kénytelen volt ezt a legtűrhetőbb és valamennyire "mégis irodalmi színvonalon álló 'Jóslat' című pályaművek" ítélni, noha Toldy Ferenc azt hangsúlyozta felszólalásában, hogy "ez sem a feltételek kívánta tiszta vígjáték s nem is színre való, de - olvassuk tovább a jelentésben - van öntudatos alapeszméje, van számítással szőtt meséje, nyomait mutatja a drámai forma és a fejlesztés iránti érzéknek", azonkívül nyelve "bár legkevésbé drámai, itt-ott legalább költői s általában irodalmi nyelv". Mindehhez hozzájárult még a bizottság, hogy "a jutalom kiadása előtt az Ügyrendnek 110. pontja alkalmazásba vétessék". Ez a rendelkezés kavarta fel az irodalmi nézetkülönbséget s indította el az említett vitát. Ez a 110. pont ugyanis azt írja elő, hogy a jeligés levél csak akkor bontandó fel, ha a szerző jelentkezik, vagy - ilyen előzmények után - mer jelentkezni. Vissza