Csíksomlyói Székely Népfőiskola

Fülszöveg

A bécsi döntés után Teleki Pál miniszterelnök fontosnak tartotta, hogy az 1935 óta működő KALOT-mozgalom vezetői (P. Kerkai Jenő, P. Nagy Töhötöm, Ugrin József) Észak-Erdélyben is indítsanak népfőiskolát. Választásuk - nem véletlenül - Csíksomlyóra esett. És a kegytemplom közelében 1941 telén már beindult az oktatás, igaz, még csak „kölcsönépületben".
Telekinek arra is volt gondja, hogy az igazgatói teendőkkel megbízott Magyar Ferenc tekintélyes erdélyi személyiséget nyerjen meg a népfőiskola ma is látható épületének a megtervezésére. Kós Károly szívesen felvállalta a munkát, és mindjárt kikötötte: az építkezési anyagokat helybeli vagy környékbeli vállalkozók fuvarozzák. Abban is megegyeztek, hogy a munkavezetést Ferencz S. Imre (1909-1967) csíkpálfalvi építőmesterre - Ferenczes István költő édesapjára - bízzák. Kós ajánlatára az igazgatónak sikerült az ügynek megnyernie Szervátiusz Jenőt, aki a fiával, Tiborral rövidesen leköltözött Somlyóra.
Szervátiusz a faragóművészetet oktatta, Molnár István, a népi táncművészetet, Muharay Elemér a népi színjátékok betanításában jeleskedett. A Molnár István által betanított - „páratlan európai sikernek" örvendő - táncköltemények szépségére akkor döbbentek rá a székely települések. Szervátiusz tanítványainak munkáit Olaszországban is megcsodálták. De legalább ennyire lényeges, hogy egyik tanítványa „festett Máriákkal népesítette be a csíki falusi templomokat". A pünkösdi búcsúk alkalmat nyújtottak a Muharay Elemér-rendezte szabadtéri játékok szervezésére, amelyek több száz szereplőt „mozgattak" 70-75 ezer néző gyönyörűségére.
Nem véletlen, hogy a népfőiskolát felkereste Móricz Zsigmond, Sinka István, Veres Péter. Móricz a „hagyd a politikát: építkezz" jeligéjének visszaigazolását fedezhette fel Csíksomlyón. Vissza