Sztrájk a pokolban

Előszó

A tizenhatéves angyalföldi munkásfiatal a háború utolsó napjaiban, valamiféle gyerekes romantikából néhány társával több sebesült német katonát rejteget és ápol, civilben kettőt visszajuttatnak a Dunántúlon még harcoló német egységekhez. Nagy árat fizet ezért: nyolcezer kilométerre vetődik otthonától, s nemcsak a zord időjárás okán, dermesztő körülmények között, több mint kétezer napot sínylődik a Gulágon. Vissza

Fülszöveg

"...Az érkező és elosztó tábor egyikében - ahol a létszám általában 30 ezer között mozgott -, heves és véres összetűzés történt. Éjjel a rabok téglákkal és baltákkal megrohamozták az egyik őrtornyot. Nagy áldozatok árán sikerült négy géppisztolyt és egy géppuskát zsákmányolniuk. Az áldozatok száma meghaladta a háromezret. ...A tábor vezetősége, e táborban újra egyezkedni próbált a rabokkal.
Feltételük: a zsákmányolt fegyvereket, a zendülés szervezőit, élve, vagy holtan szállítsák a kapuk elé... Az elítéltek válasza: csak a moszkvai komisszióval tárgyalnak, a tábor vezetőségével nem... A női tábor is az első pillanattól a sztrájk mellett foglalt állást... Közvetlenül a női tábor mellett volt a gyermektábor, magas drótkerítéssel körbekerítve. Azok az anyák, akik teljesítették a napi normát, meglátogathatták gyermekeiket...
A sztrájk kirobbanása után az őrség lezárta a gyermektábort az anyák elől... Sokan megrohamozták a drótkerítést... A GPU gondolkodás nélkül közéjük lövetett. Sokan, kezükben gyermekükkel maradtak fennakadva, holtan a magas kerítésen...
...talán már augusztusban jártunk, egy hete semmiféle ennivalót nem kaptunk. A hullák csonkítása minden képzelőerőt felülmúlt. Mind többen mentek ki az őrség fegyverei elé, hogy ott kegyelmet kapnak. Tévedtek! Az őrség senkivel szemben nem ismert kegyelmet...
Mindenkinek meg kell tudnia, mi történt e szerencsétlen országban, ahol néhány tízezer élő csontváz szembeszállt gyilkosaival..." Vissza