A varázsszó

Előszó

Köszöntjük az olvasót, hallgatót és érdeklődőt egyaránt, aki bizonyára jogos elvárásokkal veszi kézbe ezt a könyvecskét, és remélhetőleg olyan gondolatokra talál majd, amelyek - a szerző legnagyobb örömére - rezonálnak benne, de legalábbis gondolkodásra, továbbgondolásra serkentik. S akkor ez az eszmeileg és stilárisan aligha körülhatárolható jegyzet már elérte célját. Mert végül miről is van benne szó? Természetesen a címben jelzett varázsszóról, amely mint központi regulatív alapelv - kissé merészebben fogalmazva, metaparadigmatikus princípium - egységbe fogja ezt a heterogén írásokból összeállított gyűjteményt; vagyis azokat a gondolatokat fűzi csokorba, amelyek a szerzőt megérintették, inspirálták és foglalkoztatták, s amelyek meghaladják egy pontosan körvonalazható szaktudományos munka kereteit. Bizonyos szempontból útjelző, iránytű lehet az írások többségének tartalma, mely korunk globális krízisének, pluralizmusnak álcázott egzisztenciális, intellektuális és morális talaj vesztésének megoldására kínál egy lehetséges alternatívát. Ezért a strukturálás sem teljesen egyértelmű, s talán e tarka sokaság nem is rendezhető igazán összefüggő horizontba, inkább csak - a centrális gondolatot mindenkor szem előtt tartva - a kaleidoszkóp sokszínű szimmetriájával próbálja rabul ejteni a tisztelt olvasót.
A kötetben jobbára olyan közlemények szerepelnek, melyek már megjelentek vagy megjelenésre várnak különféle folyóiratok hasábjain, de vannak köztük olyanok is, amelyek az asztalfióknak készültek, és itt látnak először - s talán utoljára - napvilágot. Mindez azonban ne szegje a nyájas olvasó kedvét, mert - bár a szerző tudatában van kissé beszűkült és számos vonatkozásban egysíkú gondolkodásmódjának - az e cikkekben felkínált paletta tán van olyan színes és gazdag, hogy ha valaki nem egyvégtében fog hozzá esti szórakoztató olvasmányként való áttanulmányozásához, akkor feltehetőleg elgondolkodik egy-egy szokatlan beállításon, újszerű megvilágításon, egyedi meglátáson. Ez természetszerűleg nem a szerző érdeme, hanem a hallgatótársadalom iránt érzett tiszteletteljes szeretetéből és küldetéstudatából fakadó felismeréseknek, impulzusoknak formába öntése. Vissza