V. és VI. Honvéd emléknap Makón

Előszó

Részlet:
"A szabadságharc hadserege
A nemzetiségi ellentétek elmérgesedése következtében a Délvidéken 1848 nyarára polgárháhorús helyzet alakult ki. A szerb felkelők a térségben lévő, zömében szerb legénységű császári-királyi határőrcsapatokra támaszkodva, jelentős fegyveres erővel rendelkeztek. Ehhez csatlakoztak a Török Birodalom fennhatósága alá már csak névlegesen tartozó Szerb Fejedelemség területéről ezrével érkező, fegyveres csoportokba szervezett önkéntesek (a szerviánusok), akik sorozatosan véres összetűzésekbe hajszolták a helyi szerbeket a térségben élő más nemzetiségű lakossággal és a terület Magyarországtól való elszakítására törekedtek.
Ilyen körülmények között nem csak a forradalom megbízható fegyveres támaszáról, de az ország területi épségét megvédeni képes hadseregről is gondoskodnia kellett az új magyar kormánynak. A magyar kormány a törvények alapján elméletileg rendelkezett ugyan az országban lévő katonaság fölött, ám azok megbízhatósága erősen kérdéses volt. A császári-királyi hadsereg Magyarországon állomásozó alakulatait hosszas huzavona után 1848 májusában alárendelték a magyar hadügyminiszternek, a közvetlen irányítás azonban továbbra is a főhadparancsnokságok kezében maradt, melyek többnyire ellenségesen fogadták a magyarországi változásokat. A császári-királyi hadvezetés ugyanis - elsősorban a bécsi birodalmi hadügyminisztérium - a birodalom egységének jelszavával, szemmel láthatóan akadályozta a magyar kormánypolitikát, holott akkor még szó sem volt magyar elszakadási törekvésekről.
A bonyolult helyzetben maguk a tisztek sem voltak teljesen tisztában az irányító szervek illetékességével, különösen, hogy Bécsből, a hivatalos út megkerülésével, magas rangú tisztek, vagy államhivatalnokok útján a magyar kormány utasításaival ellentétes „tanácsokat" kaptak. Ebben a helyzetben a magyar kormány számára létfontosságú volt a szilárd fegyveres támasz megteremtése. Elvileg erre megfelelt volna a nemzetőrség, már csak tekintélyes létszáma miatt is, hiszen közel 400 000 főt kötelezett a törvény nemzetőri szolgálatra. Vissza