Hihetetlen mesék könyve

Előszó

A szekrénylakó mesehősök (Kiscsutka, Főcsutka, Alcsutka, Dugófej, Rágcsa, Sipirc, Büdi és Kajlagomb) elhelyezkednek egy kényelmes zugban, és a Hihetetlen Mesék Könyve mesélni kezd nekik. A mese mesél hőseinek hőseiről. Miként mi magunk éljük életünket, amelynek történései gyakran - fejezzük ki magunkat a metaforák nyelvén - a „Sors Könyvében" vannak megírva. Mire az első mese végére érünk, megtörténik velünk az az átlényegülés, transzformáció, amely a mesék képzeleti világának, metaforikus nyelvének befogadásához szükséges. Mesehallgató mesehősökké válunk, miközben - hajdani csodák helyett, mint azt a tündér- és varázsmesék világában tapasztalhatjuk/tuk - csak annyi történik, hogy a valós világra (világunkra) vetülő tekintetünk látószöge lendül ki a realitások talapzatáról „más" irányba; a Hihetetlen mesék könyvében e mozgás a nonszensztől az abszurdon, a groteszken, a hihetetlen és alogikus mezőkön át a szabadjára engedett képzelet, az álom, a görbe tükör mutatta kép tartományait érinti. A Hihetetlen mesék könyvénél legfontosabb szervezőelve is ez: a reálistól való elmozdulás. Csík Mónika szekrénytörténeteinek központi helye, az elbeszélés tere egy régi ruhásszekrény, amely a valóságból a hihetetlen mesék világába való átjárás szerepét tölti be, olyasfajta határ(átjáró), mint Lewis Carroll történeteiben a tükör, miként a szekrényajtó mögött tengert vizionáló kislány is Alice-alteregó. Ezen a - határtalan képzelet világába utat nyitó - határon (milyen érdekes!) túl a hihetetlen szó jelentése is módosul: a „nem hihető" helyett a „minden lehetséges" értelmét veszi fel. Vissza