Első életem

Előszó

Nehezen szántam rá magam életem másokkal való megismertetésére. Ahogy mindenkinek van magánélete, úgy van magánmúltja is. És a múltban csak önmagára tartozó belső élete. Ez ugyan megmagyarázza az illető későbbi fejlődését, jelenlegi magatartását, de kell-e tudni erről az emberek széles körének? Lassan felismertem, hogy küzdelmeimnek, tapasztalataimnak, életem tanúságának lehet haszna mások számára is. És miután ez az élet felöleli az egész múlt századot (ha azt az első világháborútól kezdve számítjuk), és annak átélője szinte minden történelmi eseményben, kevés kivétellel azok kellős közepében jelen volt, hideg történelmi elemzések helyett egy élő élet bemutatása útján taníthatja társadalmunkat, főleg fiatalságunkat a történelmi valóságra. Ez az élet azonban túlságosan zsúfolt ahhoz, hogy egyetlen kötetben mutassuk be. Forrongó ifjúság, küzdelem egy anakronisztikus rendszer megváltoztatása érdekében, külföldi tanulmányutak, részvétel a voronyezsi apokalipszisben, ellenállási mozgalom a náci megszállók ellen, Budapest ostroma, a politikai újjászületés, a nagyszerű eredmények és érzékeny vereségek, a letartóztatás, Andrássy út 60., börtönélet, majd menekülés Nyugatra, emigrációs politikai és kulturális élet, utazások négy világrészen, végül hazatérés a felszabadult országba, ahol végre annak megvalósítását el lehetett kezdeni, amit az 1947-es szovjet puccs tört derékba - mindez nem férhet bele egy kötetbe.
Így született meg a jelen könyv: Első életem. Ennek két fő vonala a magyar nép felszabadításának előkészítésében való részvétel és a világháború hatalmas hullámai között egy magyar Noé bárkájának megóvása a süllyedéstől, pontosabban annak kísérlete volt. Vissza

Fülszöveg

Lassan ismertem fel, hogy mások számára is lehet haszna életem tanulságainak. Mivel ez az élet felöleli az egész múlt századot (ha azt az első világháború kezdve számoljuk), és annak átélőjeként szinte minden jelentős magyar történelmi eseményben, kevés kivétellel azok kellős közepén, jelen voltam, hideg történelmi elemzések helyett egy mozgalmas életút bemutatása révén taníthatom társadalmunkat, főleg fiatalságunkat a történelmi valóságra.
Ez az élet azonban túlságosan zsúfolt ahhoz, hogy egyetlen kötetben mutassam be. Forrongó ifjúság, küzdelem egy anakronisztikus rendszer megváltoztatása érdekében, külföldi tanulmányutak, részvétel a voronyezsi apokalipszisben, ellenállási mozgalom a náci megszállók ellen, Budapest ostroma, a politikai újjászületés, nagyszerű eredmények és érzékeny vereségek, a letartóztatás, Andrássy út 60., börtönélet, majd menekülés Nyugatra, emigrációs politikai és kulturális élet, utazások négy világrészen, végül hazatérés a felszabadult országba, ahol végre annak megvalósítását is el lehetett kezdeni, amit az 1947-es szovjet puccs tört derékbe - mindez nem férhet bele egy kötetbe.
Visszaemlékezéseim első kötete ez, az Első életem. Olvasóimat két meghatározó élményemmel ismertetem meg, a magyar nép felszabadításának előkészítésében való részvétellel és a világháború hatalmas hullámai között egy magyar Noé bárkájában való történelmi utazással. Ez az "első élet" (mindennek ellenére) reményekben gazdag újrakezdés lehetőségével végződött, és megélője a "másodikba" - Adyval szólva - úgy lépett, hogy építésre, akárcsak küzdőtársainak, készen állt a köve. Vissza