Hogyan készítette elő Anglia, Franciaország és az USA az I. és a II. világháborút, a világ mai katasztrofális helyzetét

Előszó

Részlet a könyvből: "A II. világháborút nem lehet a végeredményből megérteni, hanem csak előtörténetéből. Utóbbit általában a versaillesi, a saint-germaini és a trianoni békeparancsokra vezetik vissza. Hogy utóbbiak a II. világháború oki tényezői lehettek, csak akkor érthető, ha ezek előtörténetét is ismerjük. Ez a három békeparancs, melyeket a győztesek a legyőzöttekre kényszerítettek, szokatlanul kemények voltak. A győztesek először is Németországra, Ausztriára és Magyarországra hárították az I. világháborúért a teljes felelősséget. Ez jogosította fel őket, hogy 1919-ben a legyőzöttektől területeket, népességeket és állami vagyonokat vegyenek el, és teljesen irreális jóvátételi kötelezettségeket rójanak ki rájuk. Az NSZK pl. az I. világháború jóvátételeként még 2010-ig fizet. De erről mélyen hallgat mindenki.
A német és a magyar lakosságban az egyedüli felelősség fölvetése, 1919-ben fölháborodást váltott ki. Mindhárom országban (Németországban, Ausztriában, Magyarországon) az emberek jól emlékeztek a háború előtti évek eseményeire és a győztes hatalmak szerepére közvetlenül a háború kitörése előtt. Az akkori időkben a lakosságok nem kis része a történelemben jóval műveltebb és járatosabb volt, mint manapság. Amikor a majd fél évszázadnyi történelemhamisítás és agymosó propaganda után mind keleten, mind nyugaton a népeknek halvány fogalmuk sincs a történtekről. Nemcsak a kommunisták, hanem a liberálisok is hamisították a történelmet. Utóbbiak talán még inkább. A nürnbergi perben, pl. törvényileg írták elő, milyen történelmet szabad írni, tanítani az NSZK-ban. A történelmet mindig a győztesek írták. A 20. században is. Az I. világháború után azonban mindhárom vesztes országban a lakosságok képzettebb rétegei nagyobb összefüggésekben látták a történelmet, mint manapság a demokráciák elbutított tömegei. A II. világháború után keleten is, nyugaton is történésznemzedékek nőttek fel, melyeknek fogalmuk sincs a történelemről. Vagy ha van, azt magukba zárják. Szerencsére vannak kivételek is. Mint pl. Magyarországon Keresztes Lajos, Szakály Sándor és kollégáik. Bizonyítékául annak, hogy nem mindig a lét határozza meg a tudatot, hanem olykor fordítva, a tudat a létet." Vissza