Csernobil tíz év után

Előszó

A csernobili reaktorbaleset olyan felépítésű reaktorban történt (RBMK), amelynek működését a nyugati államokban sohasem engedélyezték volna. Ezenkívül,a reaktort a nyugati biztonsági kultúrától jelentősen eltérő módon üzemeltették.
Az elmúlt 10 év alatt a többi RBMK reaktoron végrehajtott műszaki változtatások és az üzemeltető személyzet képzési színvonalának emelése egy hasonló baleset bekövetkezésének esélyét jelentősen lecsökkentette. Mindezek ellenére nemzetközileg szorgalmazzák a Csernobilban még most is működő további blokkok leállítását.
Ukrajnának és a fejlett nyugati államoknak egyaránt fontos érdekes az, hogy újabb baleset ne következzen be. Másodsorban fontos az, hogy Ukrajna a lehető legtöbb villamosenergiát szeretné biztosítani energiaéhes gazdasága számára. A nyugati nukleáris ipar ezért sürgeti a legfejlettebb ipari államokat és az Európai Közösséget, hogy ezeknek a céloknak az eléréshez biztosítsanak forrásokat.
A legjobb megoldás az lenne, ha a nemzetközi támogatást az ukrán villamosenergia-ellátás alternatív útjainak kiépítésére lehetne fordítani. Ezen érthetjük biztonságosabb atomerőművek építését éppúgy, mint egyéb villamoserőművek (pl. gázturbinás vagy széntüzelésű erőművek) létesítését. A következő - jóllehet kevésbé jó - megoldás a Csernobilban és egyéb helyeken még működő tizenöt RBMK reaktor biztonsági rendszerének jelentős javítása. Elfogadhatatlan alternatíva, hogy ne tegyünk semmit, mint ahogyan elfogadhatatlan Csernobil azonnali leállításának követelése is anélkül, hogy a kieső villamosenergia pótlása biztosítva lenne. Ezzel ugyanis sok emberéletet is kockára tennénk, pl. a hideg éghajlat miatt... Vissza