Csermák József

Előszó

Csermák Jóskára mindig szívesen és szeretettel emlékezem. 1951 nyarán találkoztunk először a tatai edzőtáborban. Pártfogója és edzője, dr. Papp Pál társaságában ismerkedtünk össze. A fiatal, kirobbanó tehetségű kalapácsvető sikeres felkészülésének feltételeiről beszélgettünk. Nagyra törő tervei voltak, amelyekről nyíltan, elfogódottság nélkül beszélt. Olimpiai dobogót célzott meg a 19 éves fiatalember. Nem ok nélkül. Jóska azon élsportolók közé tartozott, aki a benne rejlő testi-lelki lehetőségeket adott történelmi pillanatokban mozgósítani tudta. Korán ért fel a csúcsra, bölcsen tudott búcsút mondani, amikor kellett. Szép volt a pályafutás, méltó volt a búcsú. Bennem ma is élénken él. Harmonikus egyéniséget ismertem meg Csermák Jóskában. A montreáli olimpia évében véletlenül találkoztunk Zánkán. A bejárati ajtón plakát tudatta, hogy Csermák József olimpiai bajnok élménybeszámolót tart. A színházterem zsúfolásig telt. Az utolsó sor szélén kaptam helyet. Jóska olimpiai élményeiről, azok tanulságairól beszélt. Egy gesztussal jelezte, hogy észrevett. Válaszát azzal fejezte be, hogy: "Nádori tanár úrnak is lenne hozzátennivalója. Kérem, jöjjön a mikrofonhoz!" A kétórás élménybeszámolót vacsoráig tartó beszélgetés követte a tábor udvarán, majd szűk, baráti körben Máté László sportvezető irodájában. Csermák József olimpiai bajnok közel két évtizeden át látogatója, előadója volt a zánkai tábornak, sokszor sok száz fiatal épülésére. Szerette, ha körülveszik a gyerekek, ha sportpályafutása emlékezetes pillanatai felől kérdezték. Példakép volt. Utoljára 2000 tavaszán, az olimpiai bajnokok ebédjén ültünk egymás mellett. Akkor már észrevehetően lelassult a beszéde, a társalgása, a mozgása. A szeme azonban ragyogott, mint a győzelmi emelvény legfelső fokán Helsinkiben, fél évszázaddal ezelőtt. Vissza