Ha nincs fék, gáz van

Fülszöveg

Ha egy újságírót - aki az írói műfajokban sem járatlan - szokatlan utazásra küld a lapja, s ha ez az újságíró több százezres példányszámú lapokban megjelent színes riportjairól, éles hangú glosszáiról, humoros karcolatairól, szenvedélyes és elemző igényű publicisztikáiról ismert, akkor már jó esélyünk lehet rá, hogy az utazásairól írt könyve is élvezetes és tanulságos olvasmány lesz.
Ennek a könyvnek már az alcíme - Szabálytalan útinapló - is jelzi ezt. Hogy mitől szabálytalan ez a napló? Például attól, hogy nem egyetlen utazás összefüggő történetét mondja el. Aztán attól, hogy napokra tagolódik ugyan, ez a felosztás mégsem időrendet, hanem egész mást jelent. Attól is, hogy nem mindig hozza tudomásunkra az események helyszínének és szereplőinek valódi nevét, továbbá a látszólagos műfaji következetlenségtől is, hiszen útleírás és interjú, riport és publicisztika, műszaki információ és lírai meditáció egyaránt található e könyvben.
Mindezek dacára, sőt éppen ezek révén miért érezzük ezt a több szempontból is szabálytalan naplót szervesen összefüggő, egységes egésznek? A szerző szemléletétől.
Kamionosok társaságában megtett utazásait természetesen eleve érdekessé teszi a felfokozott érdeklődés, amely e nehéz és jó néhány romantikus elemet tartalmazó szakmát körülveszi. A szerző azonban nem elégszik meg annyival, hogy a lehető legalaposabban megismerkedjék és megismertessen a kamionosokkal. Számára az a fontos, sőt talán az a fontosabb, ami a könyvben közreadott több száz feszült, humoros, fanyar vagy éppen tragikus történet mögött van: az ember és azok a társadalmi, gazdasági, politikai viszonyok, amelyek között az ember él és dolgozik.
Megismerkedhetünk e könyvben vámosokkal, rendőrökkel, külföldi kereskedőkkel, hazai vezetőkkel, jut hely gazdaságpolitikai eszmefuttatásoknak és külföldi nyilvánosházról szóló történetnek is, de látszólagos szertelenség és sokféleség mögött a szerző felelősségérzete munkál: a mód, ahogyan gondolkodik és elgondolkodtat. Vissza