Csepelsziget és Budafok kétszáz év előtt

Előszó

Honalapító Árpád első szálláshelye és fejedelmi méneseinek őrzőhelye, a Csepel főlovászmesterről elnevezett sziget később az Árpádházi és a vegyesházbeli királyok és királynők kedvelt üdülőhelyévé vált, déli részén pedig Ráckeve gazdag dunamenti kereskedő várossá fejlődött. A sziget azonban régi jelentőségét idők folyamán elvesztette s utóbb a hajózást háttérbe szorító vasút is másfelé terelte a forgalmat és e vidék csak 1892-ben kapott helyiérdekű vonalat.
Pár évtized óta a Csepelsziget jelentősége kezd megint növekedni, de a súlypont annak északi részére terelődött, ahol a főváros közelében Csepel község máris nagyarányú és népes gyárteleppé és nemzetközi kikötővé vált, a folyón túl fekvő egykori szőlőhegye, Promontor pedig a mai Budafok néven megyei várossá fejlődött. Újabban Tökölnek Csepellel szomszédos homokpusztáin a fővárosból kitelepülök számára kertvárosok épültek, a Kis Dunaág mellett pedig a vizisportok és a hétvégi üdülés kifejlődése óta a nyaralótelepek egész sora létesült.
E fellendülés miatt egyre növekvő érdeklődés szükségessé teszi azt, hogy a szigetnek úgy mai, mint régebb időbeli földrajzi, gazdasági és népviszonyait, valamint a bennük végbement átalakulást alaposan megismerjük. Alábbiakban a sziget és Budafok 200 év előtti leírását adjuk, kivonatolva Bél Mátyás 1736- ban megjelent „Notitia Hungáriáé Novae Historico Geographica" című munkájának Péczely Ödön dr. által lefordított részéből. Az átdolgozásból kimaradtak a latin szövegben lévő gyakori idézetek és ismétlések, a térképről is leolvasható távolságjelzések, továbbá a Thököli család származására vonatkozó és más kevésbbé érdekes részletek.
Megjegyezzük, hogy az Árpádházi királyok idején Keve vármegye székhelye volt az Alduna mellett fekvő Kevi vagy Kevevár és város s ennek nevét Kövin-re azok a szerb lakosok változtatták, akik a Balkánon fölfelé nyomuló törökök elől előbb Kevi-be, majd onnan a Csepelszigetre, a mai Ráckevére menekültek. Vissza