Előszó
A Thalassa első számával köszöntjük az olvasót. A Ferenczi Sándor Egyesület most, a századvég Magyarországán arra vállalkozik, hogy a századelő oly gazdag szellemi áramlataiból bemutassa a...
Tovább
Előszó
A Thalassa első számával köszöntjük az olvasót. A Ferenczi Sándor Egyesület most, a századvég Magyarországán arra vállalkozik, hogy a századelő oly gazdag szellemi áramlataiból bemutassa a pszichoanalízis eszmevilágát a kultúra és a tudományok kölcsönhatásában, folytatva a megkezdett utat. Amikor Ferenczi Sándor létrehozta a Magyar Pszichoanalitikai Egyesületet, az alapító tagok között helyet biztosított a kor egyik jelentős irodalmi vezéregyéniségének, Ignotusnak, a Nyugat főszerkesztőjének. Ezzel a magyar pszichoanalitikus mozgalom születésekor kedvező feltételeket alakított ki arra, hogy a pszichoanalízis gondolatrendszere ne csak a szigorúan vett gyógyító munkában, hanem a kultúrában is helyet találjon magának. A pszichoanalitikus eszmék megjelentek a szociológiában, a néprajztudományban, a pedagógiában, és - túl e diszciplínák keretein - a polgári és baloldali értelmiség szellemi életében. Csáth Géza, Babits Mihály, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Füst Milán, József Attila alkotó módon éltek az analitikus gondolatok keltette új lehetőségekkel, beleszőtték azokat a magyar nyelv szövetébe. Ennek a korszaknak a hagyományait szeretnénk követni új folyóiratunkkal a Thalassával. Thalassa: a Tenger, Ferenczi Sándor életművének nemcsak egyik fő alkotása, hanem szimbóluma is, amelyben kifejeződik alkotói hitvallása. Thalassa Ferenczi számára nemcsak a tengert jelentette, hanem minden dolgok kezdetét. Thalassa: az őstenger, az anyaméh, amelynek biztonságára az ember egész életében visszavágyik tudattalan és tudatos imaginációjában. A Thalassával, e folyóirattal emlékezünk Ferenczi szellemiségére, és visszatérünk a kezdetek sokszínűségéhez, az egészlegességhez, amelyben az emberi életnek, a kultúrának, a társadalmi létnek jelentős egymásra hatása gazdagítja és elmélyíti a pszichoanalitikus gondolatokat. Törekszünk arra, hogy helyt adjunk olyan tanulmányoknak - a filozófia, a történelem, a nyelvészet, a pedagógia, a szociológia és a tudományok más ágainak köréből -, amelyek merítettek a lélekelemzés tapasztalataiból, vagy amelyek megtermékenyítően hatottak a pszichoanalízisre.
Ezt a szándékunkat fejezzük ki a Thalassa első számával, és a pszichoanalízis nagy gondolkodója előtt a Ferenczi Sándor Egyesület „Pszichoanalízis és társadalom" című szimpóziumának előadásaival tisztelgünk.
Hidas György
Vissza