Fülszöveg
"Ülök tehát, és kényszerülök elképzelni, micsoda iszonyatos vajúdás folyhatott a szőrét elhullató, két lábra emelkedett furcsa fajzatban - az emberben - ezért az egyszerű, nekem hétköznapi testtartásért. Micsoda lelemény és mennyire esendő alkotmány egy ház fedele, egy asztal, egy szék! Micsoda pompás végeredménye a megragadhatatlan élmény nyomában lihegő izgatott vakogásnak az első szó, az első hibátlan ívű mondat! És ahogy elsápad, mennyire elégtelen egy hibátlan mondat a sötét kényszerektől hajszolt vágy előtt, amely létrehozta. Vagy itt van egy cigaretta, a golyóstoll. Egy lószerszám, egy szonett, egy kaszatömlöc. Egy bilincs, egy viadukt, egy törvény. Egy fésű, egy férfimellény, egy függetlenségi nyilatkozat. Micsoda monumentális töredékei annak a dadogásnak, amellyel az emberifaj Istent szólongatja, magát megnevezi, megjelöli, lerombolja és újra kiformázza. És aztán a hely, a pillanat, ahol és amikor e dadogásba elegyedem. Károli, Pázmány, Zrínyi, Kazinczy és Arany szavaival,...
Tovább
Fülszöveg
"Ülök tehát, és kényszerülök elképzelni, micsoda iszonyatos vajúdás folyhatott a szőrét elhullató, két lábra emelkedett furcsa fajzatban - az emberben - ezért az egyszerű, nekem hétköznapi testtartásért. Micsoda lelemény és mennyire esendő alkotmány egy ház fedele, egy asztal, egy szék! Micsoda pompás végeredménye a megragadhatatlan élmény nyomában lihegő izgatott vakogásnak az első szó, az első hibátlan ívű mondat! És ahogy elsápad, mennyire elégtelen egy hibátlan mondat a sötét kényszerektől hajszolt vágy előtt, amely létrehozta. Vagy itt van egy cigaretta, a golyóstoll. Egy lószerszám, egy szonett, egy kaszatömlöc. Egy bilincs, egy viadukt, egy törvény. Egy fésű, egy férfimellény, egy függetlenségi nyilatkozat. Micsoda monumentális töredékei annak a dadogásnak, amellyel az emberifaj Istent szólongatja, magát megnevezi, megjelöli, lerombolja és újra kiformázza. És aztán a hely, a pillanat, ahol és amikor e dadogásba elegyedem. Károli, Pázmány, Zrínyi, Kazinczy és Arany szavaival, amelyek a világ más tájain használhatatlanok, emlékekkel és becsvágyakkal, reményekkel és szorító kényszerekkel, amelyek máshol egyszeriben megfakulnának és megbénulnának, ideg- és elmebetegségek tüneteivé változnának. Tudomásul veszem, hogy a szabadságnak éppen ezekbe a csapdáiba estem, igyekszem elsajátítani és szabadságkényszeremmel átjárni ezeket a körülményeket, melyek ugyanolyan adottságok számomra, mint a mondott kényszer, és mint a nyelv, amelyen megszólalok.
Ez az átjárás nem más, mint maga az út a szabadság végső kérdéseihez. Helyzetem egy szabadságharc pillanatnyi állása."
A Keszthelyen élő Csengey Dénest esszékötetének tanúsága szerint erős társadalmi, politikai érdeklődés jellemzi. Ilyen vonatkozásban foglalkoztatja őt a nemzedékké válás kérdése is. Nem ismeri el, hogy a mai harmincon túliak - saját generációja - "történelem nélküli" volna, de a nemzedéki szerveződés a nemzedéki tudat feltételeként jelöli meg a "tudatos és kritikus tájékozódó műveletet".
Ehhez a tájékozódáshoz kíván támpontot nyújtani mostani kötetében, amelynek első részében az olvasó megtalálja a néhány éve kiadott és nagy sikert aratott "...és mi most itt vagyunk" című esszét, a Cseh Tamás-Bereményi Géza szerzőpáros sikerének társadalomszociológiai és -lélektani elemzését. A kötet második részében tanulmányokat olvashatunk a magyarországi cigányság helyzetéről és kultúrájáról, összehasonlító elemzést Németh László és Örkény István drámáiról, fejtegetést Eötvös József reformeszméiről s egy rendkívül őszinte hangú levélváltást - a címzett: Balassa Péter - szellemi életünk egyik neuralgikus pontjáról, a népi-urbánus ellentétről. E kötet címadó írásában Csengey bebizonyítja, hogy nemzedéke legjobbjai a dolgok néven nevezésével, a "kényes kérdések" következetes végiggondolásával igenis túljuthatnak a sokszor bizony manipulált népi-urbánus ellentét erkölcsi anakronizmusán.
Vissza