Reggelek

Előszó

Cselenyák Imrét, a harcos éveiben a Nyírségből elszármazott, és magát azóta számtalan mesterségben kipróbáló, de az írói apparátustól eltántoríthatatlan literátort nem kell bemutatnunk többé azoknak, kik legújabb, szám szerint hetedik regényét elolvassák. Korábbról megismerhették már szerzőnk írásmódját azon irodalomkedvelők, kik a Hé, emberke című, anekdotázó-vallomásos novelláskötetet, vagy a Szilónit, a Kráter Kiadó gondozásában megjelent történelmi regényt kezükbe vették. Az ismeretlenség ködéből művei által kilépegető Cselenyák Imre új kötetében, a szigorúan szerkesztett Reggelek című novellagyűjteményben nem csak a saját, az írói, de intim, családi életét is "kibeszéli", ha úgy tetszik - íróról lévén szó - irodalommá alakítja. Az év hónapjait követve, tizenkét novellában foglalja lázas vallomásba mindennapjai gondolati és érzelmi jelenségeit. Feltárulkozásában megidézi élete múlt eseményeit a hozzájuk tartozó helyszínekkel, az azokat kísérő emóciókkal és impressziókkal. Kacér nők és kacagtatóan komikus szituációk is megidéztetnek az emlékező író által, ki nem szégyelli a személyes feltárását, sőt: e megismertetésben esendő emberként még szilárdabb jellemként tűnhet fel e rövidke kötet lapjain. A Reggelek novelláinak vége felé aztán feltárulnak az írói-emberi lemeztelenedés valódi okai: az önelemző Cselenyák íróként megfogalmazott célja, hogy olyan irodalmat teremtsen, mely mintegy - eseményekre, személyekre már lebontott - egész létének foglalata. Cselenyáknál élet-tapasztalat és irodalmi alkotótevékenység kölcsönösen feltételezik egymást, lehetetlen őket megfogalmazott írói hitvallása értelmében szétválasztani. Fájdalmas örömmel vall mesterségéről: "Úgy szeretnék írni, ahogyan nagyapám szájáról lefordult a szó, ahogy nagymama kenyeret szelt, ahogy öcsém siratta anyánkat..." Vissza