Cselekedjetek, cselekedjetek, cselekedjetek

Előszó

Ez a mi találkozásunk már most történelem - mondotta megnyitó beszédében John Bernal professzor, a Béke-világtanács ügyvezető elnöke a moszkvai leszerelési és béke-világkongresszuson 1962. július 9-én a Kreml új kongresszusi palotájának csodálatosan egyszerű és mégis pompás termében. Hatezer ember ült ebben a teremben, milliók és milliók a rádió- és a televíziókészülékek előtt. A világ eddig legnagyobb és legjelentősebb béketanácskozása nyílt meg ezekkel a szavakkal. Valóban történelmi jelentőségű volt. A történelem hozta létre és történelmet csinált ez a kongresszus. Vagy ahogy Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke mondotta: az általános és teljes leszerelési és béke-világkongresszus korunk egyik legkimagaslóbb eseménye. A világ népeinek kongresszusa volt ez, az emberiség kongresszusa. A Moszkvában megtartott világkongresszust nem a Szovjetunió rendezte, nem a Szovjetunió hívta össze. Kezdeményezője és szervezője a Béke-világtanács által kiküldött előkészítő bizottság volt, a Szovjetunió a házigazda szerepét vállalta. Helyet adott, vendégül látta a küldötteket, meleg vendégszeretettel. Moszkva város képére, hangulatára rányomta bélyegét a kongresszus. Az utcákon Picasso legújabb galambos plakátja, az összetört fegyverek halmazán ülő szelíd galamb, olajággal a szájában, hatalmas plakátok, amelyek mind a béke, a békés munka, a békéért való küzdelem eseményeit mutatják. Az új Lenin-békedíjasok portréi között örömmel fedezzük fel Dobi István hatalmas méretű arcképét. Vissza