Hazatérő szavak

Fülszöveg

Móricz Zsigmond járta így a magyar világot, faggatta az embereket, állapodott meg egy-egy faluban, városban, családi körben. Otthon volt mindenütt a magyar életben. Cseke Péter ugyanígy otthon van a Székelyföldön, egész Erdélyben, magyar tájakon. Csak be kell köszönnie egy újabb portára, máris a gondok közepébe érkezik el, lelkek nyílnak meg előtte. Írói barangolásai mind-mind ezeket a magáénak vállalt otthonokat szaporította. És ahol megérzi a maga szerepét, küldetését, oda rendszeresen visszaját.
Németh László mondotta volt: "A művészetben hűbériség uralkodik; a költők falvak utai, s akinek még falva sincs, olyan, humanistáim, mint a föltelen zsoldoslovag." Falun nyilván azt az élet- és kultúraegységet értette, amit a költő, az író - még az is, aki soha nem élet faluhelyen - a világból magának kiszakíthat.
Cseke Péternek egy egész országrész jutott osztályrészül. Szociográfiai műveiben egyenlőképpen támaszkodik elméleti ismereteire és a valóság tényeire. Magától értetődő számára, hogy "megtanulja" a kiszemelt falvek, városok, intézmények történetét, hogy felkutassa a róluk található forrásokat, csak ezután indul riportszerző tjára. Könyvei szigorúan szerkesztettek, szinte mértani pontossággal helyezi el bennük - az egyes írásokon belül is - a hangsúlyokat, így vezetve rá olvasóit az összefüggésekre, a legfontosabb írói üzenetre.
Különösen fontos volt az üzenet rejtjelezése a diktatúrában, amely nem szenvedte el az igazság nyílt kimondását. Cseke Péter az esetek többségében megtalálta a módját, a formáját annak, hogy érthetően érzékeltesse a közvetített igazságot. Úgy válogatta meg témáit, színhelyeit és hőseit, hogy azok maguk sugallják az írói mondanivalót. Ha a moldvai magyar orvosokról ír, és elmondja ragaszkodásukat a szülőföldjükhöz, ahová szinte nehezett visszatérniük, mint a kuruc emigránsoknak Rodostóból, egy epizódot villant fel: a magyar orvosházaspár nyári vakációra hazaküldi gyermekeit a nagyszülőkhöz, Erdélybe. Ez a máshol mindennapi mozzanat itt egyszerre érzelmi forrósággal közvetíti a magyar hűséet - és reménytelenséget.
Szülőföld utáni vágyakozás? Távolról sokaknak tűnhetik ez akár érzelmi megrekedésnek is, sorvasztó nosztalgiának. Hiszen olyan tágas a világ! Éppen mert a korszerű háséget keresi Cseke Péter írásaiban, a szülőföld és a magyarság úgy forrik egybe szemléletében, mint a madár két szárnya: csak akkor tud felrepülni és szállani akár a nagyvilágban, ha ép, egészséges mind a kettő.
Móricz Zsigmond is ezt a hűséget keresné a mai magyaroknál, székelyeknél. És melegen szorítaná meg tanítványa, Cseke Péter kezét. Vissza