Acta Juridica et Politica Tomus XXXIV. Fasciculus 2.

Előszó

A jogorvoslatok jelentőségének felismeréséből, fogalmi körének, történeti és mai megjelenési formáinak változataiból leszűrhető tanulságok alapján felmerül a jogorvoslatok jogi szabályozásának általános kérdése. Vagyis az a kérdés, hogy az egész büntető eljárás szerves részét alkotó jogorvoslatoknak (panasz, fellebbezés, perújítás, törvényességi óvás, igazolás, kijavítás) milyen közvetlen szerepük van az eljárás elvi jelentőségű normáinak érvényesítésében: mi a viszony egyrészről a jogorvoslatok, másrészről az eljárás feladatai, az eljárási alapelvek, az eljárás alapvető rendelkezései és az eljárási garanciák között; pontosabban: ez utóbbiaknak és a jogorvoslatoknak a jogi szabályozása között. E kérdésekre adandó válasz egyúttal meghatározza a jogorvoslatoknak a büntető eljárásban betöltött szerepét.
Előre lehet bocsátani, hogy a szocialista jogfelfogás szerint a jogorvoslatok szabályainak, mint részletszabályoknak tükrözniük kell az eljárás feladataiból folyó, a kiindulásként említett átfogó és általánosabb érvényű jogi elveket és normákat. Ez utóbbiakhoz igazítva kell kidolgozni a jogorvoslatok összes szervezeti és eljárási szabályait, a köztük kétségtelenül meglevő sajátos, többé-kevésbé csak e jogintézményre jellemző elvi fontosságú rendelkezéseket. Ezek: a jogorvoslati jog és tartalma; a jogorvoslat tárgya, jogalapja; a jogorvoslatra jogosítottak; a jogorvoslati jog gyakorlása; a jogorvoslatok hatálya; a jogorvoslatok megvizsgálása; a jogorvoslati döntések és korlátaik (tényálláshoz kötöttség, súlyosítási tilalom). Mindezek mikénti jogi szabályozása alkotja a jogorvoslati rendszert, amely természetesen maga is fejlődhet, változhat, de azért mindig része marad az egész büntető eljárás ugyancsak fejlődő, változó rendszerének. Vissza