Csehszlovákiai magyar esszéírók 1948-1988
Hagyomány és megújulás 2.
Értesítőt kérek a kiadóról
Értesítőt kérek a sorozatról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
Előszó
Részlet a könyvből:
"Az első szót hosszú hallgatás után leírni, mérlegelni, kimondani nem könnyű. A hang berekedt, a kéz elnehezült, a toll akadozik, a szív és agy eltompult. A hallgatás:...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Az első szót hosszú hallgatás után leírni, mérlegelni, kimondani nem könnyű. A hang berekedt, a kéz elnehezült, a toll akadozik, a szív és agy eltompult. A hallgatás: betegség, a görcs nehezen enged, első nekifutásra nem múlik, még ha el is jött a pillanat, amikor szólni kell és beszélni lehet; társulni újra, ember- és munkasorba állni újra, élni felemelt fővel és közösséget építeni, oszthatatlan békét, emberség fegyvertörő szocializmusát, imperializmus és háború ez egyetlen ellenszerét.
Mi majd négyéves késéssel lépünk a béke küszöbére. Behozhatatlan hátránnyal, de le nem becsülhető előnnyel indulunk: tiszták maradtunk, emberek maradtunk. Némák voltunk, és embertelen hang nem gyülemlett fel bennünk. A sértődöttség, bosszú és türelmetlenség elvakító szenvedélyét mi elemésztettük magunkban: ennyi az előnyünk, és ezt meg kell tartanunk, ez kincsünk, zálogunk és menlevelünk: mi voltunk és vagyunk a vox humán a népe! A szlovenszkói magyarság tegnap és ma csak csonkítatlan vagyonából, szociális emberségéből és emberségének élhet. Erre kötelezett el sorsunk, és ez marad további tisztünk és lényegünk. Emlékek élednek és beszélnek... A masaryki demokrácia és a lenini tanok mohó tanítványaiként indultunk. „A kommunizmus a humanizmus mai summája": sugározta lelkesedésünk. Börtöntöltelék lettünk: az áldemokrácia védekezett a maga módján. Nemeskossúton a gyarmati kapitalizmus sortüze magyar zselléreket terített le. És amikor jött a fasizmus próbája: a szlovenszkói magyarság egyöntetűen állta a sarat, mártírokat adtunk és koncentrációs táborokat népesítettünk Illavától Dachauig; a szlovenszkói zsidótörvényt ugyanakkor csak magyar vétó bélyegezte. Schönherz Zoltánok innen indultak, és a Háber Zoltánokat, a munkástoll hivatott mestereit, mi gyászoljuk. Spanyol harcosokat adtunk és partizánokat... Antifasiszták voltunk mindenképpen, példák visszhangtalanul, kikről senki himnuszt nem zengett. Mi a kezdet kezdetétől árnyékban élők voltunk, mindig mostohagyerekek, perifériaemberek, kiket azonban nem rontott és nem puhított sem opportunizmus, sem könnyű zsákmány vagy felületes, percnyi eredmény. Mi sose voltunk a napos oldal elkényeztetettjei, gerincbe épp azért nehezen roppanhattunk."
Vissza
Fülszöveg
A két kötetre tervezett összeállítás lényegében a CSMÍ sorozatban megjelent Szlovenszkói küldetés (Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938) és az Ének az éjben (Szlovákiai magyar írók 1939-1945) című antológiák időrendi folytatása. Az első kötet a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar irodalom esszéiből, tanulmányaiból, publicisztikai jellegű írásaiból ad válogatást, és a hagyomány, a gyökerek keresésének kérdéskörére összpontosít szülőföld és csehszlovákiai magyar irodalom vonatkozásában, de a fordításirodalom kapcsán a cseh és szlovák irodalom kisebbségi létünkre, irodalmunkra tett hatását is vizsgálja a közeledés szándékával.
Tartalom
IV. IRODALOM ÉS ÖNISMERET
Fábry Zoltán: Az első szó 9
Rácz Olivér: A csehszlovákiai magyar irodalom (részlet) 11
Turczel Lajos: Gondolatok a harmadvirágzás kezdeteiről
két évforduló kapcsán 14
Duba Gyula: Nemzetiségi irodalom és világtudat 19
Koncsol László: A harmadvirágzás korszakai 24
Zalabai Zsigmond: Egy szöveg olvasata 65
Dusza István: Hármas tükör 81
Balla Kálmán: Az Irodalmi Szemle (meg a Holnap) és a fiatal írók 94
Dobos László: Szlovákiai magyar elbeszélők antológiája 103
Dobos László: Szépprózánk néhány kérdéséről 115
Duba Gyula: A szlovákiai magyar novella 129
V. MŰHELYGONDOK, VITÁK, ANKÉTOK
Duba Gyula: Híd önmagunkban 155
Gál Sándor: Függőleges hullámzás 161
Tőzsér Árpád: A regény és a novella között 174
Grendel Lajos: Hagyomány és korszerűség a csehszlovákiai
magyar prózában 196
Tóth Tibor: Egy szemlélet s az utósematizmus ellen 206
Fábry Zoltán: Antisematizmus 216
Bábi Tibor: A költő szemével 237
Tőzsér Árpád: Hagyomány és nyitottság 244
Koncsol László: „Mért van, ha nincs?" 250
Zalabai Zsigmond: Irodalom és „iroda-lom" 256
Dobos László: Kritikánk kérdéseiről 265
VI. TÖRTÉNELEM, ANYANYELVI KULTÚRA,
NEMZETISÉGI ÖNTUDAT
Duba Gyula: Irodalomtudat és történelem 275
Fónod Zoltán: Történelemszemlélet és nemzeti tudat 289
Tóth Károly: Autonómia-kísértet 307
Rákos Péter: Az irodalmi értékelés problémái 322
Mészáros László: A jövő valósága 346
Lacza Tihamér: A dodonai tölgyektől a futurológiáig 370