Csehov: Cseresznyéskert

Előszó

Amikor a színház műsorra tűz egy klasszikus művet, úgy gondolja, hogy az valami fontos mondanivalót tartalmaz a jelen számára. Csehov népszerűsége a világ színpadjain épp azzal magyarázható, hogy színdarabjai olyan alapvető emberi motívumokat hordoznak, melyek érvényesek, aktuálisak. A Cseresznyéskert a múlt eltűnésének és az új megjelenésének folyamatáról szól. Ez minket érint és érdekel: szocialista társadalomban élünk, de mindannyiunkban megtalálhatjuk még a régi világ számos motívumát. A színész, a tervező, a rendező saját életéből indulhat hát ki, amikor ezt a csodálatos művet megérteni és kifejezni próbálja. De úgy gondolom, hogy a közönség is megérti és megérzi az író aktualitását. Célunk és feladatunk az volt, hogy felmutassuk a személyeken, a kapcsolatokban, a tárgyakon, a múlt és a jövő jelenlétének kettősségét. Csehov tudta, hogy a nagy történelmi változások időszaka különleges feladatokat ró az emberre, de bízik benne, hogy a gondolkodni tudó és önmagával szembenézni merő ember megtalálhatja helyét az életben. Önismeretre, a helyzet felismerésére és az elkerülhetetlen dolgok bölcs, sőt derűs tudomásulvételére buzdít valamennyiünket. Csehov orvos volt és költő, mélységesen ismerte az embert f kíméletlenül és pontosan, mint az orvos, de érzelmesen és érzékenyen, mint a költők. Színházi sikerének egyik oka, hogy nagyszerű szerepeket írt. Társulatunk jó néhány népszerű tagját, remek szerepben láthatja viszont a közönség. Régi vita a Cseresznyéskert műfaja. Csehov komédiának tekintette olyannyira, hogy a nagy Sztaniszlavszkijjal is vitába merészkedett, aki elégikus hangvételű, szomorú, melankolikus előadást rendezett a műből, az 1904-es ősbemutatón. Úgy gondolom, hogy a Csehov által igényelt komédia komplex műfaj: magába foglalja a bohózati elemeket éppúgy, mint a tragikus, groteszk, tragikomikus motívumokat egyaránt. Ezek között egyensúlyozva szeretnénk megragadni a Cseresznyéskert bonyolult világát. Vissza