Előszó
Részlet a könyvből:
"Utazások Stroll Wagabonddal
I. Nagykároly
Álomba szenderült a Város. Hogy mikor kezdődött az álom? Talán akkor, amikor elmenekültek ősi kastélyukból a grófkisasszonyok,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Utazások Stroll Wagabonddal
I. Nagykároly
Álomba szenderült a Város. Hogy mikor kezdődött az álom? Talán akkor, amikor elmenekültek ősi kastélyukból a grófkisasszonyok, és a tündérekkel, a boszorkányokkal, koboldokkal, a garabonciásokkal a mesék, a legendák, a mondák is mélyen elrejtőztek az Ecsedi-lápban. A lápban, melyet ma már nem egykönnyen lát meg az utazó, hiszen a modern világ nem tűrte vad szépségét. Nem volt elég hasznos. De a láp ott vár láthatatlanul, várja a feltámadást, mikén a Város - Nagykároly is várja a gróf úr és a kisasszonyok visszatértét kimondatlanul.
Szóval a város álomba szenderült. Akkor, azon az őszirózsákkal terhes őszön, mikoron minden a visszájára fordult, vagy akkor, amikor megtörtént a megtörténhetetlen, az elképzelhetetlen. Amikor Mária országa Golgotát járt, megfeszíttetett, és szétszabdaltatott. Amikor a butaság, az irigység, az árulás és a gonoszság diadalmas tort ült szegény Magyarország felett.
... És álomba szenderült a kastély is.
Nagy, hosszú, mély álomba merült. Közel kilenc évtizede álmodja, hogy az ebédlőben még együtt van a család, a budoárban a grófkisasszonyok készülnek az esti bálra, s a bálteremben már hangolnak a zenészek, a konyhán készül a sok finomság, és libériás inasok fáklyákkal várják a vendégek érkezését.
Vissza