Előszó
Részlet:
I. FEJEZET,
melyben a Schneider szürkéi a rendőrség helyeslése mellett áthágják a gyorshajtási tilalmat.
A falióra elütötte a kettőt. A téli napsugár fényfoltja már a szoba sarkában...
Tovább
Előszó
Részlet:
I. FEJEZET,
melyben a Schneider szürkéi a rendőrség helyeslése mellett áthágják a gyorshajtási tilalmat.
A falióra elütötte a kettőt. A téli napsugár fényfoltja már a szoba sarkában ragyogott s a szomszédos ebédlőből a betett ajtón át halk edénycsörömpölés hallatszott.
A szobában ketten voltak. Egy asszony, aki harisnyát kötött és egy fiatal, alig tizenhatéves leány, aki a rámára feszített selyemre virágokat hímzett.
- Késnek! - szólott az asszony, mikor az óra elhallgatott. - Úgy látszik a szavazás sokáig tart.
- Ödön is ott van? - kérdezte a leány.
- Hogyne. Ödön is, Feri is. Apa adott karzati jegyet mind a kettőnek.
A leány beleszúrta tűjét a selyembe, fölállt és az ablakhoz lépett, félrevonva a nehéz brokátfüggönyszárnyak között a csipkesztórt.
- Mennyi ember! - kiáltotta és, hogy jobban kiláthasson, kinyitotta a belső ablakot. - És mennyi rendőr! - tette hozzá izgatottan. - Tessék nézni!
Az anyja letette a kötést és felállott, még pedig olyan könnyedséggel, amit senki se várt volna tőle, elhízott termetét látva. Pedig nem volt idős asszony; az arca után ítélve aligha lehetett több negyvenkét-negyvenháromévesnél, de az öltözködése és a termete matrónára vallott.
Vissza