Előszó
Részlet a könyvből:
Egy rózsa meg egy úr
- Lenke! Jössz?
A szőke leány a padban ült és a jegyzetei közt lapozgatott.
- Még nem, fiam, - felelte, - ezt le akarom előbb írni, hogy ne kelljen...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Egy rózsa meg egy úr
- Lenke! Jössz?
A szőke leány a padban ült és a jegyzetei közt lapozgatott.
- Még nem, fiam, - felelte, - ezt le akarom előbb írni, hogy ne kelljen hazacipelnem...
A másik a fátyolát kötötte a tükör előtt és közben kunkorodó barna hajszálakat akart a nyakán rendesre simogatni, ami sehogy sem sikerült.
- Holnap is leírhatnád, - mondta, - most meg kimehetnénk a korzóra. Fél egyre ott vagyunk.
- Nem lehet. Különben is még téliruhában vagyok, pedig már mindenki tavasziban jár. És, mondom, ezt meg akarom csinálni előbb okvetlenül.
- Borzasztó, mikor valaki ennyire lelkiismeretes és szorgalmas. Hát igazán nem?
- Nem, fiam, igazán nem!
A barnának sikerült az akaratos hajszálakat a fátyol alá dugni és most már indulóban volt.
- Hát akkor szervusz! - Pá!
Az ajtóban azonban visszafordult.
- Jaj! igaz! most jut eszembe! Azt hallottam, hogy Sivány Lajos elveszi a nővéredet. Igaz?
- Máriát? Lehet. De ők nem tudnak róla semmit.
- Mici azt mondta, hogy bizonyosan tudja.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal