Álomtalan ébrenlét

Fülszöveg

Csáth Géza nemcsak a test írója volt, nemcsak kórtörténetek foglya, nemcsak végső rettenetek szorongó krónikása - az emberi testen túllépve megsejtette a század közeledő, eljövendő nagy betegségét: az erőszak tébolyult hatalmát. Az életbe belegázoló, életeket pusztító rendet, a homályból lassan kibontakozó óriás gépezetet. azt, amit ugyanazokban az években Kafka is megsejtett. Csáth számos novellájának visszatérő témája az értelmetlen erőszak, ami azért veszedelmes, mert nemcsak hátborzongató és visszataszító, hanem valami kéjes érzést is kelt, és pusztító, ragályos betegségként terjed, s ki tudja, hol állítható meg. Ezek a novellák - mely a jelenlegi válogatás alapja - viszont azért döbbenetesebbek Franz Kafkáénál, mert riasztó látomásait nem víziókban, hanem egész pontos valósághű jelenetekben rögzíti.
Csáth ezen novellái alapvetően társadalomkritikai fogantatásúak. Azt mutatják be, hogy a közösségi élet minden lehetősége és formája lesüllyedt, tönkrement és alantassá vált. az emberi társulás a legtöbb esetben brutalitáshoz vezet, kegyetlen, állati ösztönök törnek fel és teszik tönkre a világot, amelynek operettkellékei között a századelő embere még olyan meghitt biztonságban érezte magát. Néhány novellában még csak azt érezzük, hogy a harmónia bomlott meg valahogy, aztán egyre egyértelműbben bontakoznak ki a valóság agresszív, félelmetes tendenciái. Még a gyermekek játéka is kegyetlen gyilkossághoz vezet, és erőszakba, kegyetlenségbe, embertelenségbe, értelmetlenségbe torkollik minden, ahol akár csak két ember szövetkezik egymással. Átok ül rajtuk. Alkoholba fulladnak, megőrülnek, megölik egymást.
Kafkának megadatott, hogy hosszabban, regényekben szóljon a Rémről, Csáth élete úgy alakult, hogy néhány novellába kellett belesűrítenie látomását. Vissza