A Vásárhelyi Találkozó

Fülszöveg

1937 októberében Marosvásárhelyen rendezték meg az első világháború után felnövekedett erdélyi magyar ifjúság demokratikus szellemi képviselőinek tanácskozását. A megjelentek az erdélyi magyarság valamennyi számottevő rétegét és csoportját, politikai mozgalmát és szervezetét, kulturális és szellemi áramlatát képviselték. Felelősségük tudatában sürgették a népi megújulást és az együtt élő népek közeledését. A szerző azt vizsgálja, hogy milyen körülmények érlelték meg a Korunk, az Erdélyi Fiatalok, a Hitel című folyóiratok körül tömörülő erdélyi magyar ifjúság áramlatainak kézfogását, hogyan tudták a különböző felfogású résztvevők népük fontos kérdéseit egységes program keretében kifejezni, és mi okozta a Márciusi Fronttal és a Sarlóval rokon, kezdetben egységes mozgalom széthullását, a népi arcvonal felbomlását, értékes vonásainak háttérbe szorulását.
Az ember tragédiájára vonatkozó cikkek, szaktanulmányok és magyarázatos kiadások egy évszázad alatt könyvtárnyivá nőttek. A tanulmány szerzője figyelmét a mű körül dúlt eszmei harcok legfontosabb ütközőpontjaira irányítja, s elemzései során nemcsak a mai marxista Madách-kép bontakozik ki, hanem a magyar irodalomkritika, irodalompolitika és irodalomtörténet száz éve is feltárul az olvasók előtt. Nem hiányzik a tanulmányból Az ember tragédiája felszabadulás után története, az éles polémiák és a higgadt összegezések áttekintése sem. Vissza