Előszó
A társasházi lakástulajdon nem más, mint a kényszeregyüttélés társadalmasított formája.
A lakhatásnak ez a formája ismert az egész világon. Magyarországon 1924-ből származik az első Alapító Okirat: Társasházakban lakik a lakosság több mint egyharmada, így szükséges, hogy teljes körű információs lehetőséggel bírjon mindazon tulajdonos, aki legalább az érdeklődés szintjén meg kívánja ismerni e túlszabályozott, kicsit misztifikált témakört.
Hasznos elolvasni e szakkönyvet azoknak is, akik vállalkoztak arra, hogy egy lakóépület intézőbizottsági tagjaként, vagy számvizsgáló bizottsági tagként tevékenykedjenek Nem utolsósorban ajánlott olvasmány azok részére, akik hivatásszerűen végzik a társasházak közös képviseletének ellátását. Sokszor halljuk, hogy a törvény nem ismerete, nem mentesít... Egy működő demokráciától természetesen elvárható, hogy olyan törvények kerüljenek az állampolgárok elé, amelyek olyannyira közérthetőek, hogy egyszeri olvasás után a felhasználó, azaz a polgár le tudja szűrni belőle a jogait és a kötelezettségeit. A könyv íróinak az volt a célja, hogy közérthető módon ismertessék meg az olvasóval mindazon tudnivalókat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a közös képviselők dolgozni tudjanak, és a tulajdonosok értsék, hogy mi munkájuk tartalma.
Az elmúlt évtizedekben a lakhatás kérdéseivel kapcsolatos botránykrónikát a rendszerváltásig az IKV (Ingatlankezelő Vállalat), ezt követően a társasházak biztosították az írott és elektronikus sajtó részére. A rendszerváltást követően társadalmi igény kényszerítette ki az új társasházi törvény megalkotását Ez elvitte a rend felé a társasházi tulajdonközösségeket, tágabb teret engedve a döntéseiknek Az elmúlt közel négy év ugyanakkor bebizonyította azt, hogy a törvény alkotói nem vették figyelembe teljes mértékben a szakmai igényeket.
A könyv sok jogi, műszaki, pénzügyi-számviteli, sőt közszolgáltatói kérdést dolgoz fel. Útmutatást nyújt ahhoz, hogy a társasház minden szereplője számára értelmezhetőbb, elméletben és gyakorlatban alkalmazhatóbb legyen az új törvény. Olyan gazdasági szektorról szól, amely első a szolgáltatások sorában és azoknak az igénybevételében. A társasházakban realizálódik az eladott villamos energia egyötöde, az értékesített víz 40%-a, a gázszolgáltatás egyharmada. Ehhez hozzá kell venni a szemétszállítást és más szerződésekkel lekötött szolgáltatásokat. A társasházak kötik le a biztosítások egyharmadát és nem kis részesei a banki pénzforgalomnak.
A szerzők a magyar gazdaság egyik húzóágazatának jogszabályi környezetét mutatják be. Természetesen nem törekedhettek a teljesség igényére, mivel a társasházak működése összetett és rendkívül sokrétű. A könyv hasznos ismereteket nyújt olvasói számára, hogy jobban képviselhessék tulajdonosi érdekeiket.
Vissza