Vecsés története (dedikált példány)

Előszó

Köszöntöm mindazokat, akik kezükbe vettek ezt a könyvet, hogy nagyközségünk múlt fúvat jelenével megismerkedjenek. Vecsés nevét hallva. kinek mi jut eszébe? Hogy finom a savanyúkáposztája, hogy a község a Steinmetz szobornál határos Budapesttel és hogy a 4-es főút a Ferihegy 2. repülőtéri leágazás után áthalad rajta. Az utasszállító repülőgépekről fel- és leszálláskor néhány pillanatig látszanak a falu tornyai, házai, utcái Is jó időben az autók és talán az emberek is. Sokan vásároltak vecsési címkével ellátott hajsütővasat, inget vagy más terméket. Ennél többet csak a helybeliek és községünk fejlesztésén dolgozók hídnak. Vecsésről 2ó éve jelent meg egy rövid monografikus ismertetés, ami régen elfogyott már. Az ötven éve megjelent Vecsés története c. munka már könyvészeti ritkaság, néhány család becses kincsként őrzi egy-egy példányát. Községünk a negyedszázad előtti lakossága 16 ezer főről mára 22 ezerre nőtt. Hazaszeretetünk, lokálpatriotizmusunk fontos eleme a szülőföldhöz, a lakóhelyhez való kötődés és ennek egyik feltétele, az ősök küzdelmeinek, községünk történetének behaló ismerete. A régészeti kutatások kiderítették, hogy ez a terület, Vecsés Is vidéke már évezredek óta lakott. Vecsés mint falu már az ISOO-as években is létezett, volt gyümölcsöse és halastava. A vecsési lakosok neve mind a régi oklevelekben, mind a török adóösszeírásokban fennmaradt. A törökkor második felében pusztul cl a falu és a török kiver és e után gyéren lakott pusztává válik. Az újbóli betelepítését 1786-ban hirdette meg egykori földesura, ennek az eseménynek 200. évfordulóját ünnepeljük az idén. Az alapító szerződés 46 család nevét őrizte meg, ezek közül kilenc volt a magyar, 27 a német és tíz a szlovák nevű. A következő században sokan elköltöztek, még többen beköltöztek, a század közepén már 57 jobbágya és 1S2 zsellére volt Vecsésnek. Később munkások iparosok és kereskedők, meg tisztviselők gyarapítják a lakosság számát. A kezdetben német többségű településből fokozatosan magyar jellegű község válik. A fővárosi agglom' rációba tartozó helység 1872-ben lesz nagyközség, majd 1970-ben ismét nagyközségi rangot kap. Minden család őrzi hagyományait, ők vagy szüleik, esetleg nagyszüleik mióta vecsésiek. A később jöttek szokásai és kultúrája ötvöződik a régi lakosság szokásaival és kultúrájával. A vecsési ember tiszteli a régit és örömmel befogadja az újat. A községbe látogató különböző nagyságú, szépségű és korú családi, kertes házakat lát. A lakótelep épületei már az utóbbi negyedszázad élet mád változásait is mutatják. Az 1972-ben kiadott vecsési utcatérképen a legújabb épületek, utcák és autóbuszvonalak még nem szerepelnek. Vissza