A regény öntudata

Fülszöveg

Csányi Erzsébet A regény öntudata című kötetében egy jelentős és kellőképpen fel nem tárt műfajelméleti problémakör feldolgozására vállalkozik. Munkája során több irodalomtudományi diszciplína szempontjait érvényesíti.
Az irodalomelmélet vonatkozásában ez azoknak a műfajpoétikai kérdéseknek a vizsgálatát jelenti, melyek a század regényirodalmának önreflexiós (a szerző szóhasználatában: metanarratív) vonulatát meghatározzák. Minthogy a regény öntudatáról, intellektualizálódásáról és önmagát az értelmezés tárgyává tevő eljárásairól nem egyetlen nemzeti irodalom keretében értekezik, e kutatások a komparatisztika elhanyagolt területét - a formatörténetet és az összehasonlító poétikát is gazdagítják. A regény öntudata jelentős jelenkori életművekkel foglalkozik, interpretációi Hamvas Béla, Esterházy Péter, Ivo Andric, Milos Crnjanski, Danilo Kis művének sajátos komparatív olvasatát kínálják föl.
Az értekezés öt egymástól merőben eltérő regénymodellt állít egymás mellé, így az elemzéseket szükségképpen keretezi a teoretikus reflexió: a tézisek felállítása és a tipológiai következtetések vázolása. A kutatási koncepció az alábbi lényeges, ám a magyar irodalomtudományban mindmáig csak korlátozott mértékben elterjedt fölismeréseken alapul:
1. az irodalomtörténet formatörténetként közelíthető meg a leghitelesebben;
2. a poétikai kérdéskör nélkülözhetetlen kerete a történeti poétikai összefüggés;
3. a jelenkorra orientált vizsgálat nem szakítható ki a műfajtörténeti folyamatból;
4. komparatív szempont nélkül a nemzeti irodalmi karakterjegyek sem azonosíthatók.
E kutatások jelentőségét a történeti regénypoétikai szempont mellett a komparatív közelítés nyomatékosítja. A szerző jól tudja, hogy az interkulturális összefüggések feltárása a nagyobb irodalmak esetében sem nélkülözhető. A magyar vagy a szerb irodalom térségi helyzete, tehát a balkáni, illetve a közép-európai régióhoz való tartozás hangsúlyosság teszi a nemzeti kultúrák fölötti és közötti viszonyok jelentőségét. Az összehasonlító irodalomtörténet, a kapcsolattörténet és a regionális összefüggések helyett mindinkább a műfajelméleti problémák egybevető kutatása jelzi a termékeny vizsgálódás terepét.
A kijelölt kérdésvonulatot bejárva Csányi Erzsébet kötete nem az egybeesések, párhuzamosságok, hanem éppen a formatörténeti specifikumok értelmezése révén jut el a regény kiismerhetetlen formai rendszerének egy lehetséges víziójáig. Vissza